Iskolasokk 2. rész - A képessé tevés művészete

Cikksorozatunk első része után néhány megoldási javaslat következik.

 

Lehet-e pótolni a korai szükségletek hiányát?

Ami egyszer elveszett, - anyai következetesség, odafigyelés, kiszámíthatóság -pontosan ugyanúgy már soha nem lehet visszahozni. A szükséglet az odafigyelésre, kiszámíthatóságra, elfogadásra viszont kielégíthetők a jelenben is. Elsősorban a tanáraidon múlik, hogy rendelkeznek-e azzal az eszköztárral, azokkal az attitűdökkel amelyek segíthetnek neked, vagy annak a közösségnek, amelyben van problémás gyermek…

 

Milyen módszerek segítenek a hiányzó alapszükségletek kielégítésében?

Felsorolással kezdjük, ezeken az apró, de nagyon fontos lépéseken kell végig menni annak, aki segíteni akar, és annak is, aki tudja magáról, hogy „gáz”, ahogy viselkedik. Persze a siker nem garantált, sőt nagy esélye van a visszaesésnek és a kudarcnak, ráadásul évekig tarthat… De érdemes megpróbálni…

  •  „Így is kellek…” - türelem és elfogadás
  •  „Tudok hozzád igazodni!” -  következetesség és kiszámíthatóság
  •  „Amikor nem kell megvédenem magam…” - biztonság  
  • „Amikor dönthetek”-  kontroll   
  • „Képes vagyok rá!”-  kompetencia
  • „ Nem szorongok már!”- öröm

 

Így is kellek valakinek?

Az első két legjobban hiányzó alapszükséglet a türelem és a feltétel nélküli elfogadás. Az ilyen gyerekekkel szemben mindenki elutasító és türelmetlen, ezért az énképük is negatív.  De mindenkiben ott él az igény, hogy érezzük: „Úgy vagyok jó, amilyen vagyok…” Na ezt sosem érzi az ilyen gyermek. Az első lépés, hogy a környezetével együtt, - furcsa szokások, szegényes, elhanyagolt környezet, családi viszályok - elfogadja a felnőtt a gyermeket. Megfelelő türelemmel próbálja a pedagógus a szülőket is bevonni a változás nagy munkájába, tiszteletben tartva az életkörülményeiket.

 

Tudok hozzád igazodni?!

Ezeknek a gyerekeknek az eddigi életében a legnagyobb gond a kiszámíthatatlanság volt. Fontos, hogy a segítőknek, pedagógusoknak hasonló helyzetekben azonos legyen a reakciója. Bármennyire nem szereted a szabályokat, mégis ez adja meg a kereteket, a biztonságot a mindennapokban. A közösségben kialakított szokások pedig élhetőbbé, barátságosabbá varázsolják az életeteket. A szabályok és szokások nélkül nem létezik élhető közösség, és mindenki szeret a társaihoz tartozni, még te is aki néha „tüskés sündisznó” vagy inkább. Persze az a szabály tartható be a leginkább, amit együtt alkotunk…

Néhány olyan szokás, ami neked is tetszene: beszélgetőkör, relaxációs gyakorlatok, saját jelvények, pólók, induló, titkos nyelv, ünnepi ajándékkészítés, filmvita…

 

Nem kell megvédenem magam?

Milyen fárasztó lehet állandóan résen lenni, és figyelni arra mikor kell támadni, hiszen ez a legjobb védekezés. Hogyan lehet ebből kitörni és megbízni egy felnőttben? Akkor, ha már stabil keretek között vagy, biztonságban érzed magad, talán azt is elhiszed, hogy meghallgatnak, és megértenek, és csak RÁD FIGYELNEK. Minden felnőtt segítőnek meg kell tanulnia az értő figyelmet, a másik meghallgatásának képességét. Csak annyit lehet mondani: „Értem. Jól értettem, hogy… Valóban?” És lehet, hogy órákig csak hallgatni kell, és nem minősíteni. A csendes odafigyelés erősíti az elfogadás érzését, nagyon jó terápia.

 

Amikor én dönthetek!

Akkor érezzük úgy, hogy megvan a kontrollunk az életünk felett, ha bizonyos dolgokban dönthetünk. Néha nagyon egyszerű dolgot kell csak segítőként alkalmaznunk és csodák történnek. KIJELENTŐ MÓD használata a kulcsszó!  Nézzünk egy nagyon egyszerű pédát:

„Ha úgy gondolod, szívesen meghallgatlak.” Ez döntésre késztet, nem tolakodó, és általában hasznos. Tudnunk kell, hogy feszült, érzelmileg felfokozott helyzetben a kérdés, vagy felszólítás eredménytelen. /Miért nem beszélsz? Mondd el! / Ezt támadásként éli meg még a kevésbé sérült emberpalánta is, a védekező reflex pedig kioltja a biztonságérzetet. Érdemes megtanulni a kijelentő mód használatát mindenkinek, és ha azt tapasztalod, hogy egy felnőtt őszintén, így közelíti meg a problémádat, fogadd el a segítségét, bízhatsz benne. Ő már sokat dolgozott magán, hogy ezt megtanulta.

 

A kompetenciáról és az örömről a következő részben írok.

                                                                                              B.É.

#iskola
#segítség
#szülőknek
#gyereknevelés