Ha adnak, fogadd el!

Aki ismer, tudja rólam, hogy elég makacs személyiség vagyok. Mostanra már úgymond „sokat alakultam”, de régebben, főleg kamasz koromban ugye, ez a tulajdonságom sajnos sok hátránnyal járt. Ne értsetek félre, semmiképpen nem szeretném ezt a személyiségjegyet negatív formában feltüntetni, mert sokszor vettem már hasznát is az önfejűségemnek.

Pár hónappal ezelőtt azonban, amikor apukám szokásához híven, véleményem szerint „osztotta az észt” és természetesen, mint mindig, most is süket fülekre talált személyemben, szomorúan azt mondta: Kislányom, én tudod mennyire örültem volna neki, ha mellettem állt volna anno egy olyan ember, aki, ahogyan te gondolod, kioktatott volna?

Akkor és ott jöttem rá, mennyi fölösleges kört csalódottságot és legfőképpen nehézséget tudtam volna az életben elkerülni, ha hamarabb rájöttem volna, hogy segítséget kérni nem a gyengeség jele, azonban azt visszautasítani, a legnagyobb butaságok egyike.

Olyan ez, mint a palacsintasütés. Ha nem segítenek, bizony nem egyszer megégeted magad, de a végére megtanulod, hogyan is kell. Ha van segítséged, akkor is el fogod rontani egy párszor, hiszen egy jó segítség nem megcsinálja helyetted, csak megmutatja, hogyan lenne érdemes, de jóval kevesebbszer fogod megégetni magad, ha hallgatsz arra a személyre, aki már rengeteg palacsintát megsütött. Persze ők sem tévedhetetlenek, lehet némelyik palacsinta a te recepted alapján finomabb lesz.

Minden tiszteletem azoké, akik támogatás hiányában, kénytelenek / kénytelenek voltak mindent a saját bőrükön megtapasztalni és azoké is, akik képesek felismerni és elfogadni a támogató kezeket.

Csak olyan mértékig légy makacs, ameddig még a saját érdekeidet szolgálja, és ne feledd, ha nehéz érzéseid, problémáid vannak, és beszélgetnél róla valakivel, aki meghallgat, akkor hívd a 137-00 ingyenes Lelki Elsősegély hívószámot hétköznapokon 17-21 óra között!

Füleki Bogi