Kirándulás bensőnk rejtelmes dzsungelébe - Bevezető

Kedves Kalandor!

Szeretnélek egy sorozaton keresztül felbátorítani téged, hogy gyere velem egy izgalmas felfedező körútra. Ha velem tartasz, nagy kontinenst barangolunk be a bensőd hegyes-völgyes, vadregényes dzsungelében. Az úton sok ismerős helyet látunk majd és eddig ismeretlen tájakra fogunk bukkanni. Lesznek számodra már ismert dolgok, amiket tudsz magadról, az életről. De találkozni fogsz olyan gondolatokkal, amik új felismerések lesznek önmagaddal vagy reakcióiddal kapcsolatosan. Biztos vagyok benne, a rejtett barlangokban temérdek apró kincsre fogunk rátalálni. Ezek lesznek azok az „ahaaaa!” élmények, amiket most értesz meg, amiket most fogadsz el, most gondolkodsz el rajtuk igazából. Vagy majd ezek csengenek vissza később benned, amikor adott szituációkba belekerülsz.  

Izgalmas út vár

Előre felkészítlek, a sűrűben érhetnek váratlan meglepetések, félelmetes vadállatok. Új utak, új lehetőségek, új meglepetésként érhetnek majd téged. De ne félj! A muníciónk között rejlik fegyverzet, ostor, ketrec és mindenféle eszköz, amivel megküzdhetünk ellenük. Hidd el, a legnagyobb fantáziád is kevés ahhoz, hogy elképzeld, mi minden felfér a tevék, elefántok hátára, amik segítségképpen mellettünk cipelik majd málhájukban mindazt, amire szükségünk lesz!

Nem megyünk üres kézzel

Korábban nagy kísértést éreztem, hogy mindent eszközt - amit számba vettem az expedíció felkészüléséhez - a táskádba borítsak. De megértettem, a táskádat mindennel tele pakolva, olyan súly nehezedne rád, hogy nem tudnánk egy lépést sem haladni. Nem bírnád elviselni és be sem tudnád fogadni azokat a felismeréseket önmagaddal kapcsolatosan, amikre most még nem vagy felkészülve, amikkel most még nem tudsz megbirkózni. Ezért úgy határoztam, mindent felpakolunk a teherhordó állatokra. Majd a málha közül mindent sorjában előveszünk, ami szükséges, amit képes vagy használni az előrehaladásodhoz, önmagad megismeréséhez.

Sok élmény vár majd ránk

Gondolom már te is sejted, izgalmas út lesz. Dermesztően hideg, zord hegyvidék, sűrű indás dzsungel, ingoványos mocsár, napfényes gyönyörű tájak és sok különleges élmény várhat ránk. Nem ringatlak hiú ábrándba. Nem járhatjuk be a teljes tartományt, területet. Az ember élete sokkal rövidebb, az állandóan változó belső világunk sokkal nagyobb annál, hogy mindent megláthassunk és megtapasztalhassunk. Ahogy Magyarország minden helységét sem lehet bejárni egy egész életen keresztül, úgy lelked minden rejtett kis zugába sem lesz időd belenézni, mindent tüzetesen megvizsgálni. De hiszem, ha nyitott szemmel jársz, akkor nem csalódsz majd az utazásban.

Lépd át a küszöböt!

Mindezt miért?! Mi értelme van ennek a fáradságos, félelmekkel teli, izzasztó túrának? Miért érdemes dolgozni önmagunkon és energiát, időt fektetni önmagunk megismerésébe, önmagunk fejlesztésébe?  Életed mindennapjai között ebben a dzsungelben élsz. Eddig talán csak spontán tetted a dolgaidat; nem nézted a körülötted lévő fákat és nem figyelted milyen ösvényeken jársz. Mentél arra, amerre utat láttál magad előtt. Vándoroltál a már jól ismert utakon, annak ellenére, hogy talán már nagyon unalmas, fárasztó és rendkívül nehéz vánszorgás is volt. Mondogattad magadnak „járt utat járatlanért el ne hagyj!”. Ugyanazok a problémák kerültek elő az életedben. Próbáltad kikerülni őket, de újra és újra szembe jöttek. Gyakran akkor álltál meg az úton, amikor eltévedtél, amikor már nem tudtad, merre van az előre. Sötét, szövevényes dzsungel vett körül, amiben nem láttál lehetőséget a kiútra, a napfényre.

Készülj fel az előtted álló kihívásokra!

Ha megismered magad egy kicsit jobban, akkor talán felkészülhetsz az előtted álló nehézségekre. Könnyebben kitalálsz a dzsungelből. A mocsár nem tud annyira lehúzni. Nem lesz annyira félelmetes mindaz, ami olykor körülvesz. A kudarcból tapasztalatot kovácsolsz, hogy a probléma kihívássá váljon. A kihívás majd fejlődéshez vezető utat képez. Tapasztalod a (tűrő)képességed határait. A nehéz időkben nem tétován és tehetetlenül vergődsz, hanem segítséget keresel. Könnyebben találod meg a kapaszkodóidat, a segítségnyújtó támaszaid. Örömeidet és sikereidet megosztod olyan barátokkal, akikkel megértitek egymást. A konfliktusoktól nem félsz, hanem kiállsz magadért és azokért az emberekért, akik fontosak számodra. Örülsz a sikereidnek és mindig tágítod a határaidat. Tudsz kikapcsolódni, ünnepelni. Közel kerülhetsz vagy eltávolodhatsz az emberektől, olyan távolságra, amilyen kényelmes neked. Megtöltöd az idődet élettel.
Szóval a kellemes fáradságért, a kihívásért, a sikeres hegycsúcsokért és egy belülről jövő boldog életért.

Én, az iránytű

Az utazás során én csak egy iránytű szeretnék lenni. Segítek a tájékozódásban. Irányokat, lehetőségeket mutatok. Helyetted viszont nem lépek egy lépést sem. Mindig te választasz és te fogsz lépni. Mert hiába olvasol el mindent a témában, ha nem teszel magadért semmit. Ha nem haladsz semerre, akkor nem jutsz sehova. Senki nem tudja megtenni helyetted azokat a dolgokat, amiket neked kell megtapasztalni, kiharcolni, megküzdeni. Mindig kérj segítséget, ha elakadsz; ha nem tudod a „hogyan tovább”-ot! Ha kétségbe esel is, tudd: mindig van aki meghallgat: Hívd a 137-00-t! Minden hétköznap 17-21:00 óra között fogadjuk hívásod!

Na?! Sikerült felcsigáznom az érdeklődésed? Készen állsz egy kalandhoz? Akkor rajta! Várlak a következő állomáson, a következő cikkemben!

Iránytű