Itt vagyok 24 évesen, nappali tagozatos egyetemistaként, és ha a Világmindenség is úgy akarja, májusban diplomázom. Van egy klassz barátnőm, aki szintén egyetemista. Hogy megfordult -e már fejemben a különköltözés gondolata?! Állandóan ezen agyalok!
24 évesen már szeretnék külön lakni a szüleimtől és elkezdeni a saját életem! De, mivel sajnos még nincs önálló keresetem, szomorú, de nem tudok lépni! Hogy kellemetlen-e? Hogy frusztrál-e? Igen és igen!
De mondd meg mit tehetnék?! Milliószor hallottam már, kívülről fújom, hogy „Kisfiam! Amennyiben lesz állandó munkád és el tudod magad tartani, már mehetsz is! De addig kénytelen vagy elviselni bennünket és betartani a családi szabályokat!”
Hát ez az, szabályok! Lehetek én akár 100 éves is, de szabályok vannak otthon! „Ne zajongj, halkítsd le a zenét, kapcsold ki a tévét, pizsamában nem ülünk asztalhoz!”- és még sorolhatnám oldalakon keresztül! Nem akarok szabályokat! Külön életet akarok!
Igen, 24 éves vagyok és még mindig a szüleimmel lakom!
Miért is?
1. Nappali tagozatos egyetemista vagyok.
2. Nincs önálló keresetem.
3. Tovább is van, mondjam még?! Ez már önmagában is elég indok!
Külön életet akarok, külön lakásban, ahol én hozom a szabályokat! Ahol akkor kelek és fekszem, amikor csak akarok, akkor eszem, fürdök, tévézek, amikor csak akarok!
Ja, hogy legyek türelmes?! „Mindennek eljön az ideje!” De kérdem én: mikor?! Már 24 éves vagyok, de még mindig a szüleimmel lakom…
A.Sz.T
Szervezetünk hírei
Bodó-Varga Zsófia klinikai szakpszichológus, családterapeuta-jelölt, egyetemi oktató, egykori ügyelőtársunk tartott előadást Testvérek címmel.
>>
Október 10-én, a Lelki Egészség Világnapján konferenciát szervez Pécsett a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány.
>>
Fotópályázatot hirdetünk 14-100 éves kor közöttieknek, 2024. október 31-ig várjuk a pályázatokat!
>>
