Az alkoholista játszma

Eric Berne, svájci pszichiáter az Emberi játszmák című művében külön fejezetet szentel az Alkoholista játszmának, írásomban ezeket a szerepeket mutatom be.

 Szerepek

Amikor függőség üti fel a fejét a családban, a családtagok különböző szerepeket vesznek fel abban a reményben, hogy a hozzátartozóra hatni tudnak. Ezekben a szerepekben évekig benne tudnak maradni, ám közben nem történik meg a várt változás, továbbá sérül mindenki folyamatosan. Minden család más és más, de hasonló módokon próbálkoznak a hozzátartozók, amikor szenvedélybetegséggel küzd egy családtagjuk. Berne ötszemélyes játszmaként ír az alkoholista játszmáról, a központi szerep az ,,Alkoholistáé”, a mellékszerep az „Üldözőé”, a harmadik szerep a „Megmentőé”, a negyedik szerepben a „Balek/Fajankó”, az ötödik szerep pedig az úgynevezett „Összekötőé”.

A játszma

Az Üldözői szerepben többnyire a szenvedélybetegséggel küzdő házastársát találjuk, ez annyit tesz, hogy dorgálja a függő házastársát, s ezt főként akkor teszi, amikor ismételten alkoholos befolyásoltság alatt találja partnerét. Szóvá teszi, hogy miből mennyit sikerült újra elfogyasztania, hogy ezzel mennyire tönkre teszi a családot, továbbá egy idő után ellenőrizni kezdi partnerét, kifigyeli, hogy hova rejti az üvegeket, esetleg kiönti az újabb adag italt abban a reményben, hogy így elkerülhető egy újabb pokoli nap. Ezek azonban nagyon nem azt segítik elő, hogy a függő hozzátartozó bármennyire is elgondolkodna azon, amit tesz a saját és családja életével. A házastárs felvesz egyfajta szülői szerepet ezáltal, aki ellenőriz, ezt pedig egy függőséggel küzdő személy nagyon rossz néven veszi, sőt, kialakul benne egyfajta lázadó attitűd, hogy ő márpedig azt csinál, amit akar, és neki a világon semmi baja.

A Megmentő szerepbe gyakran sodródhat bele például a gyermek, aki újra és újra reménykedik abban, hogy a következő nap másmilyen lesz, mindig ott van a szülő számára, segít, s azt reméli, hogy ez egyszer meghozza a gyümölcsét. Ez sajnos sorozatos kudarccal jár, mert amíg nem alakul ki a betegségtudat, nem jutott el a függő a bizonyos mélypontjára, folyamatosan a reménykedő megmentő marad a gyermek vagy egyéb hozzátartozó, s eközben rengeteget sérül.

A Balek/Fajankó szintén újra és újra bizalmat szavaz szerettének, ha pénzt kér, ad neki, elhiszi, hogy most másképp lesz, és nem italra fogja elkölteni. Berne szerint ezt a szerepet gyakran a függő édesanyja tölti be, aki együtt érez felnőtt gyermekével, szemben az Üldözői szerepet betöltő házastárssal, és szeretné elhinni, hogy változni fog az alkoholista.

Az Összekötő szerepben találjuk az italbolti eladót például, mint az utánpótlás forrását, azonban a hozzátartozó is belekerülhet ebbe a szerepbe, amennyiben ő viszi haza a szerinte elfogadhatónak vélt alkoholmennyiséget.

Több szerep egyidőben

A legérdekesebb az, hogy egy személy egyszerre több szerepet is felvehet az Alkoholista játszmában, a házastárs lehet Balek, amikor alkoholos állapotban hazaér a partnere, segít neki, és eltűri a sértéseit, lehet Üldöző, amikor másnap reggel szóvá teszi házastársának a történteket, s lehet a Megmentő, aki ismét reménykedni kezd és jobb belátásra próbálja bírni őt.

A felismerés

 Előbb-utóbb minden közeli családtag végigmegy minden szerepen és ezek a szerepek folyton váltakoznak, hol így viselkednek a hozzátartozók, hol úgy. Ami azonban a függő belátását elősegítené, az nem a szerepek váltogatása, hanem az, ha kilépnek a hozzátartozók ezekből a szerepekből, a függő ugyanis nagyon jól érzi azt, ha „partnerek” ebben az egészben, amit csinál, és így nem fogja meglátni a felelősségét. Kilépni azonban ebből a körforgásból, nem olyan egyszerű, maguknak a hozzátartozóknak is fontos eljutni a felismerésig, ennek az elősegítésében segítség lehet akár a hozzátartozói csoport látogatása is. Bízom benne, hogy az itt leírtak is segítségül szolgálnak ahhoz, hogy jobban érthetővé váljon, hogy miért nem sikerül így elérni változást a szenvedélybetegséggel küzdőnél.

Bollók Eszter