Mi a gond az áltudományokkal?

Áltudományoknak nevezzük az olyan gondolatokat, eszmerendszereket, amelyeket művelőik tévesen tudományként definiálnak, de tulajdonképpen nem felelnek meg ennek a fogalomnak, hiszen a tapasztalati igazolás teljes hiányával dolgoznak. Attól, mert valami nem tudományos, még lehet szemléletformáló és értéket közvetítő, mint például a vallás. Cikkemben az olyan áltudományokkal, kuruzslókkal fogok foglalkozni, akik a természettudományokban járatlan, hiszékeny embereket, vásárlókat tévesztenek meg, vernek át súlyosan. Személyes célomnak tekintem, hogy fellépjek ellenük, illetve hallassam hangomat ebben a témában. Felháborítónak tartom, hogy annak ellenére, hogy sajnos már több ember belehalt abba, hogy súlyos betegségét egy-egy kókler csodaterápiájával szerette volna gyógyítani, még mindig rengeteg (sőt egyre többen) leginkább jóindulatú, gyógyulni vágyó, de ugyanakkor nyilván nem megfelelő tudással, kritikus gondolkodással rendelkező emberek esnek áldozatul. Ennek egyik oka az, hogy az interneten a hülyeség is fénysebességgel terjed, másrészt az áltudományok művelői véleményem szerint nagyon határozott, rámenős személyiséggel rendelkező emberek, akik ezen tulajdonságok birtokában kiválóan alkalmasak arra, hogy tömegpszichózist gyakoroljanak (befolyásolják a körülöttük lévőket). Nem egyszer előfordult, hogy engem, aki elég szkeptikus és természettudományokban viszonylag jártas, is sikerült, szerencsére csak majdnem, megvezetniük.

Az oxigénes víz nyomában

Úgy gondolom, hogy hiszékenységünk forrása az, hogy nem tanulunk, nem tanítanak meg minket gondolkodni. Gondoljuk csak bele, mennyire utálják a gyerekek a természettudományokat. Szinte minden diáktüntetésen előkerül, illetve számos internetes mém célpontja szerencsétlen kovalens kötés, aminek a tanítása a többség szerint felesleges. Csak a többség inkább megveszi a háromszor drágább oxigénnel dúsított vizet, mert nem tudja, hogy az oxigén molekula apoláris, a víz poláris molekula, hasonló pedig a hasonlóban oldódik. Az kétségkívül igaz, hogy tesznek bele oxigént, de amint kinyitjuk a palackot, az el is száll és akkor itt jön be a biológia, (mert mint tudjuk, minden mindennel összefügg), hogy akkor melyik szervünkkel is vesszük fel az oxigént? Mert tudtommal nem a gyomrunkkal szoktuk.

Ami természetes, az jó is?

Az is egy óriási tévhit, hogy minden szintetikus rossz és minden természetes jó, holott a világon a legerősebb mérgek természetes eredetűek. Ha ismernénk az energiamegmaradás törvényét, azt sem hinnénk el, hogy lehet energiát sugározni a fájó ízületeinkbe és ez csak néhány példa a rengeteg átverés közül. Mondanivalóm lényege, nem az áltudományok ismertetése, hiszen rengeteg tudományos cikket lehet ebben a témában olvasni, hanem az, hogy igenis gond van, hiszen nem tanulunk meg és a későbbiekben ez által már nem is akarunk gondolkodni. Mintha beoltanának minket a gondolkodás ellenszerével. Én nem vagyok oltásellenes. Viccet félretéve, sokan úgy vannak vele, minek tanulunk, az interneten úgyis mindent megtalálunk. Pont ezért kéne, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól.

A természettudományok erre is jók

Most úgy tűnik, mintha csak a gyerekeket hibáztatnám, pedig nem. Sok tanár sem világít rá a természettudományok lényegére és a szülök nagy része is csak felesleges tölteléktárgynak tartja őket. Pedig lehetne ezt nagyon élvezetesen és érdekesen is tanítani, amitől a motiváció inkább nő, mintsem csökken. Nem, nem vagyok irigy azokra, akik eladják drága pénzért az állítólag közel 60 féle betegségre jó matracukat és sarlatánságukkal pénzt keresnek, engem az bánt, hogy emberi életeket tesznek tönkre, gyerekek válnak árvává, mert azt ajánlják az édesanyának, hogy masszírozgassa a rosszindulatú daganatát és el fog múlni. Nem lett sajnos szerencsés kimenetele. Ha hisznek benne, hát higgyenek, de ne próbálják más emberekre a saját szemléletüket ráerőszakolni, és úgy pénzt keresni, hogy közben másokat akarva, akaratlanul is megkárosítanak.

Remélem, ha legközelebb egy újabb csodabogyóról olvastok, a saját érdeketekben szem előtt tartjátok ezeket!

Cikkem megírásában felhasználtam egyetemi tanáraim által hallott információkat is. 

Füleki Boglárka