Gulyás Viktória 13 éves korában kényszerült folyamatos kerekesszék használatára, de ép kortársak között tanult, ma pedig a Nézz Más Szemmel Nonprofit Kft-nél dolgozik, fogyatékossággal élők munkavállalását segíti többek között. A beszélgetés során segítőkutyájáról és az őt kiképező Kutyával az Emberért Alapítványról kérdeztem.
Kezdjük talán azzal, hogy hogyan ismerkedtél meg a Kutyával az Emberért Alapítvánnyal? Te találtál rá, vagy esetleg ajánlás útján kezdtél el vele szimpatizálni?
Kerületi rendezvényen találkoztunk először az alapítvánnyal, később felvették a szüleim a kapcsolatot velük annak ellenére, hogy addig azt mondták, nem tarthatunk kutyát a lakásban, azóta ez többszörösen megcáfolódott.
Akira az első segítőd?
Plüsi, egy Golden Retriever volt az első segítő kutyám, amellett, hogy sok mindenben segítségemre volt, pl.: tárgyak feladása, villanykapcsolás, vagy ajtónyitás, lehetőséget adott arra, hogy önállóan is elmehessek vele itthonról.
Mi fogott meg az alapítvány munkásságában a legelőször? Mi az, ami miatt szerinted ők különlegesek?
A KEA első volt Magyarországon, aki nem vakvezető, hanem egyéb segítőkutyákat kezdett el képezni, mint mozgássérült-segítő, rohamjelző, hallássérült-segítő és terápiás kutya. A kezdetektől fogva, térítésmentesen adták a kutyákat a rászorulóknak. A kiképzők és a nevelőszülők önkéntesként, a szabad idejüket beáldozva nevelik fel, képzik, tanítják a kutyákat. Ezen felül minden felmerülő költséget (állatorvos, etetés, benzinköltség) az alapítvány fizeti az adó 1%-okból és sikeres pályázati pénzből.
Kik lesznek segítő kutyák?
Az alapítvány programjába kerülő kiskutyák, már a szülők kiválasztásával megkezdődnek. A több körös „kölyökteszt” során a legmegfelelőbb egyedek kerülnek a képzésbe, vagyis 8 hetesen már a nevelőszülőknél kezdik a tanulást, akinél másfél-két éves koráig maradnak is. A képzésen részt vevő kölykök száma nagyban függ az alapítvány kapacitásától, ez nagyjából 3-4 kutya átadását jelenti kétévente.
Mit tanulnak meg a segítő kutyák?
A felkészülés során közel 70 vezényszót tanulnak meg amellett, hogy a különböző segédeszközökkel és azok mellett való közlekedéssel is megismerkednek.
Hogyan kaphat valaki négylábú segítőt?
A kutyára várók listája jelenleg is hosszú, és folyamatosan növekszik. Azonban a gazda és kutya párosok kialakítsa során nem a jelentkezési időt, hanem a személyiségeket igyekeznek összepárosítani, ezért előfordulhat, hogy valaki hamarabb jut kutyához, de olyan is akad, akinek több évet kell várnia.
Neked most milyen fajta kutyuskád van?
Akira egy 3 éves labrador és óriás uszkár keverék, azaz labradoodle, aki rettentően okos, de az uszkár jelleméből kifolyólag szeret bohóckodni.
Mindegy milyen a kutya fajtája vagy vannak olyanok, akiket jobban preferáltok valamilyen okból kifolyólag?
A kutya fajtája sokban függ a rábízott feladattól. A kisebb termetű kutyák, közép uszkár, kínai kopaszkutya alkalmas hangjelző feladatokat ellátni, ahol nem a méret, inkább az önálló munka végzése számít. Ugyanis ezek a kutyák nem vezényszavakra dolgoznak, hanem hanghatásokra reagálnak és hívják fel rá a gazdájuk figyelmét érintéssel, és vezetik el a hang forrásához, mint ajtócsengő, kopogás, telefoncsengő, mikrohullámú sütő, ébresztő óra, vagy ha valaki a gazdát a nevén szólítja. Mozgássérült vagy személysegítő kutyának a nagyobb, stabilabb, könnyen kezelhető és képezhető, jól alkalmazkodó kutyák megfelelők, jelenleg golden retrieverekkel dolgozik a KEA.
Mennyivel másabb egy kutya segítségnyújtása, mint egy emberé, mármint itt arra gondolok, hogy mi az, amiben jobban tud segíteni?
Fontos, hogy a kutyának természetes, hogy a gazdája kerekesszékben ül, nehezen beszél, bottal jár, vagy rá kell támaszkodnia járás közben. Sohasem gondolja azt, hogy „Szegényke, pedig olyan kedves”. Saját tapasztalat alapján úgy gondolom, könnyebb a kutya önzetlen segítségét elfogadni, mint mikor emberek próbálják ránk erőltetni a segítségüket. Sokszor elmondjuk, hogy szeretjük, ha megkérdezik tőlünk, hogy segíthetnek-e valamiben, nem pedig bonyolítják a helyzetet azzal, hogy minden áron segíteni akarnak. Vicces szituációkat tud eredményezni, ha nyáron napszemüvegben a zebránál állva kedvesen figyelmeztetnek, mikor zöldre vált a lámpa, pedig kerekesszékesként elég jól látszódik, hogy nem vakvezető kutyával vagyok, de az emberek tudatába csak mostanság kezd beszivárogni, hogy egy kutya más fogyatékossággal élőnek is segítséget nyújthat.
Az emberek sokszor nehezen tudják, mi az, amivel igazán segíthetnek, és mi az, ami inkább árt.
A legrosszabb segítségnyújtás talán az, amikor a kutya helyett próbálják megoldani a feladatokat. Ilyen a leesett póráz feladása, vagy a leszállásjelző megnyomása, mikor a kutya pontosan tudja, mi a dolga, és szereti is csinálni, hiszen a jól megoldott feladatnak a jutalmát ők is élvezik.
Honnan tudja a kutyus, mikor kell dolgozni és mikor van úgymond „szabad foglalkozás”?
Azt szoktuk mondani, hogy napi 24 órát vannak készenlétben. A valóságban ez azt jelenti, hogy mialatt fekszenek és látszólag alszanak, valójában arra várnak, hogy mikor történik valami. Természetesen az egészségügyi sétákat ők is megkapják, legalább napi háromszor, ami alatt fontos, hogy játszhassanak kutyákkal, vagy futhassanak labda vagy frizbi után. Ám, ha a játék közben esik le valami, a kutyának azt is fel kell venni, és a gazda kezébe adni. Az éjszaka közepén épp úgy fel lehet őket ébreszteni, hogy kapcsoljanak villanyt vagy más segítséget nyújtsanak, nem különül el élesen a munkaidő a szabadidejüktől.
Én, mint leendő pedagógus fontosnak tartanám az úgynevezett „érzékenyítést”. Örülnék, ha a diákok látóköre szélesedne, és megtanulnának például helyesen segíteni. Mit gondolsz, szívesen részt vennél a későbbiekben ilyen jellegű programokon, vagy esetleg már most is foglalkozol vele?
Meghívásra szoktunk menni óvodákba, iskolákba, gimnáziumokba, ahol beszélgetünk a gyerekekkel az alapítványról, a segítőkutyákról, a munkájukról, és elmagyarázzuk, mit nem szabad ilyenkor tenni, miért nem szabad őket simogatni, vagy beszélni hozzájuk miközben megkülönböztető jelzés van rajta, hogy bár nem harapnak, és nem agresszívak, attól még a kutya dolgát nehezítik azzal, ha elterelik a figyelmüket.
Nagyon köszönöm az interjút! Örülök munkásságodnak és további sok sikert kívánok az életben!
Az alapítványról bővebb információk itt érhetők el: http://www.kea-net.hu/
Füleki Boglárka
Szervezetünk hírei
Dr. Boros Julianna szociálpolitikus, a PTE egyetemi adjunktusa tartott előadást a Lélektér estek novemberi alkalmán "A szegénység fogságában - Reménytelenség és lehetséges kiutak" címmel.
>>Bodó-Varga Zsófia klinikai szakpszichológus, családterapeuta-jelölt, egyetemi oktató, egykori ügyelőtársunk tartott előadást Testvérek címmel.
>>Október 10-én, a Lelki Egészség Világnapján konferenciát szervez Pécsett a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány.
>>