Halottak napi cirkusz

Lecsengett az országunkban még csak csíráját bontogató Halloween, véget ért a hosszú hétvége, a Mindenszentek és ezzel együtt a Halottak napja is. Ilyenkor a legtöbben kimennek a temetőbe, rendbe szedik a sírokat, virágot visznek és meggyújtanak egy mécsest az elhunyt szerettük emlékére, vagy amit a vallásuk és jó ízlésük diktál. És ez rendben is van így. Akik rendszeresen látogatják a temetőket, nekik semmi újdonságot nem fog hozni ez az ünnep (a tömegen kívül), akik pedig nem tudnak kiszakadni a mindennapokból, hogy tiszteletüket tegyék elhunyt szeretteik sírjánál azok pedig kapnak egy napot, amit erre szánhatnak. Sokan mondják is, hogy „illik” erre szánni.

Számomra pedig ez az egy szó az, ami képes ezt az egész ünnepet még szomorúbbá tenni. Ettől válik a virágvásárlás rémálommá, a mécses beszerzés közelharccá, és a temetőbe menés pedig egy hisztériává. Mire megérkezik az ember, már rég nem az elhunyt szeretteire gondol, hanem arra, hogy szépen össze legyen gereblyézve a sír körül és friss legyen a virág, mert mit fognak szólni hozzá az emberek. Hölgyeim és Uraim, így helyeznek társadalmi elvárást és nyomást a halálra, gyászra és a megemlékezésre, holott ezek mind belső, lelki folyamatok. Ezért lesz ilyenkor a sírgondozás egy kötelező nyűg, holott ez lehetne a megemlékezés része is, melyben megnyugvást lelünk a gyászban. A bennünk lévő érzésekből egyszerre egy tud csak megragadni bennünk, nem várhatjuk, hogy „menjünk már haza végre” és gyászolhatjuk meg azt, aki már hátra hagyta porhüvelyét. A kettő egyszerre nem megy. Szóval, ha ilyenkor azért megy ki valaki a temetőbe, mert muszáj, mert úgy szokták vagy mert mit fognak szólni… az teljesen rendben van, csak nem szabad összekeverni a tényleges gyásszal és megemlékezéssel. Hiszen a kéz amelyik meggyújtja a gyertyát, ugyan úgy mozog akkor is, ha gyászol és akkor is, ha csak azt mondták neki, de a benne lévő érzés lesz teljesen más, amikor meggyullad a mécses.

Ha úgy érzed nem sikerült elmélyedned a temetői látogatás során, de szerettél volna, nem történt tragédia, hiszen nem kell egy évet várnod ahhoz, hogy megemlékezz arról, akiről szeretnél, sőt még a sírjához sem kell kimenned, hiszen ez benned zajlik. Ha pedig túl nehéznek tartod a megemlékezést és a gyászt, vagy csak szeretnél valakivel beszélgetni, de nem tudod kivel, akkor 137-00 hétköznap esténként tárcsázhatod, van, aki meghallgat.

Szabó Árpád