Boldogság vagy pokol?

Mit mondjon az egyszerű hétköznapi halandó, amikor azt hallja, hogy a közvélemény egy része BOLDOGSÁG jelzővel illeti ezt a kényszerű helyzetet. Mit érthetünk  ez alatt?

• Boldog pedagógusok két nap alatt átálltak, és azóta is boldogan innoválnak, képzik magukat és egymást…
• Boldog szülők alig várják, hogy motiválatlan gyermeküket nyüstöljék napi 16  órában…
• A boldog gyerekek meg alig várják a boldogan megfelelni akaró tanárok sok-sok feladatát…

Nézzük, hogy néz ki a valóság ott, ahol nem elit iskolások járnak, jól felszerelt családi háttérrel.

Hányan lehetnek azok, akik semmilyen segítséget nem kapnak otthon, nincs hozzáférhető eszközük, nincs feladatuk. Szétfolynak a napjaik, nincs sikerélményük, nem fejlődnek. Valószínűleg fél évig így lesz ez. Tudjuk, hogy az ingerszegény környezet milyen visszahúzó erőt jelent számukra. Ha nem tanulnak az iskolában, akkor, sehol. Ha nem motiválja őket néhány elhivatott tanár, akkor nem csinálnak belső hajtóerő nélkül semmit. A szakadék meg csak nő, az esélyek a szegénységben élők számára nullával egyenlőek. Ez a hirtelen bevezetett online oktatás a társadalmi különbségeket csak növeli, az esélyegyenlőséget pedig nem biztosítja.

Hány család él iszonyú feszültségben, feldolgozatlan mentális problémákkal, fenyegető anyagi bizonytalanságban?  Most még az iskolába sem lehet elküldeni a gyereket… Sokan a nyári szünettől is rettegnek, fél évet milyen módszerrel bírnak ki, ráadásul karanténban… Ki tud segíteni annak a sok-sok anyának, akik egyedül kínlódják végig ezeket a hónapokat? Nagyon figyelnünk kell rájuk, ezekre a sérülékeny családokra. Egymásra vagyunk utalva. Pár hét, és néhány családban pokoli élet lehet.

 A gyerekek és a szülők érdekében, mindenkinek mértéktartásra van szüksége. Sokat segít a humor, a kreatív feladatok, a játékosság, a mozgás a zene. Most végre kiszabadulhat az iskola, a tanár a központi nyomás alól. A legfontosabb az lenne, hogy ne büntessünk, hanem bátorítsunk, - ne osztályozzunk, hanem fejlesztően értékeljünk. Adjunk bátran jó érdemjegyeket, és kapjanak dicséretet a szülők is. Az se baj, ha jó bizonyítványa lesz a szorgalmas tanítványnak, de ne büntessük a hátrányban élőket…

Ehhez a nehéz, de nem boldog feladathoz kívánok sok erőt valamennyinknek

Egy örök pedagógus