Sorozatajánló: People Watching

Filozófia, a társadalmi tabuk és a szereplők valódiásága, amik egyedivé teszik ezeket az epizódokat. A különböző élethelyzetek igazságainak bemutatása történik. A People Watching nem olyan szereplőket jelenít meg, akik lenni szeretnénk, inkább olyanokat, akik vagyunk. Ezek a különös, mégis ismerős arcok nem rejtik véka alá a mentális problémáikat sem. A depresszió, a szorongás, és a normától eltérő társadalmi helyzetek és szerepek teljesen természetesen jelennek meg a rajzokon. Ezért is üt a történet.

Hömpölygő monológok, sokszor hétköznapiságukban is szürreális történetek: ennek a sorozatnak nincs meghatározó, átívelő történetvezetése. A különálló epizódok közös metszete a fiatal harmincasok önmeghatározásának keresése. A mesék mégis összeállnak, és tabudöntő erővel hatnak.

Több fórumon olvasni az alkotónak hálálkodó üzeneteket, mert ennek a sorozatnak terápiás hatása is van. Látszólag nagyon különböző karakterek más-más hangon szólalnak meg, és fejezik ki nehézségeiket. Őszinték és nyersek. És így, a People Watching világában nyerseségében az élet egy közös terápiás csoporttá válik. Nézőként ebbe a körbe mi is beülünk.

Egy fiatal rejtőzködő író, aki tudja, miről beszél

Amikor a PW előveszi a fősodor szempontjából ’érzékeny’, máshogy: tabu témákat, mindig úgy látom az írót, mint egy olyan embert, aki tudja, miről beszél. De közben azt is érzem, belőle nem a szakértelem szól, hanem a legjobb forrásból merít: személyes tapasztalatból. Viszont, hogy ő valójában kicsoda, az talán mindegy is.

Az író és rajzoló egy legendás kanadai fiatal: Winston Rowntree. ’Rowntree’-ről, ez egy írói álnév, kevés elérhető adattal rendelkezünk. Egy homályos felvételen kívül nyilvánosan elérhető fényképet sem oszt meg magáról, ezen is eltakarja az arcát.

Kis és egyéni problémák vagy nagy és közös kihívások

Számomra a People Watching azt üzeni: nem vagy egyedül. Személyes és sötét problémáink valójában olyan nagy és közös nehézségek, amiket szükségtelenül feketítünk be, mert ezeken a nehézségeken így-vagy-úgy, de mindannyian osztozunk.  Világunk kis szürreális börtönébe pedig könnyű belesüppedni. Legyen az a börtön hedonizmus, depresszió, függőségek, kivagyiság vagy bármely saját igazságaink és hazugságaink normaként való elképzeléséből kiérő önsorsrontó tabu-korlát. Jobb ezeket a falakat meg— és elbontani.  

Vigyázat: kaotikus képek és rengeteg monológ! A 2017 és 2018 között megjelent People Watching 20 része elérhető: itt.

Utóirat egy képregényről

Rowntree Subnormality néven 2007 óta publikál egy képregényt is. A Subnormality hasonló a People Watching-hoz, annyi különbséggel hogy a Subnormality-ban a fiatal huszonéveseké a főszerep. Hátrány: néha nehéz olvasni, jó angol kell hozzá. És türelem. A szereplők sokszor csak beszélgetnek, az akció a szavak közt zajlik, de akinek tetszik a rajzfilm, annak ajánlom a képregényt is. Megéri az energiát: okos, szép, segít, a mentális zavarokról szól, és még szexi is. Mert megérteni mindig menőbb, mint megítélni.

Meggyőződésem, hogy a mentális zavarokról fontos beszélni, mert a mentális zavarokat a legjobban az őszinte, nyílt, el— és befogadó kapcsolatokban győzhetjük le. Ha úgy gondolod, hogy szeretnél valakivel nyíltan, a teljes anonimitás mellett beszélni, hétköznapokon 17-21 között hívhatod a 137-00 számot.

Békési Áron Bence