A gyászról

Az elmúlt néhány évtizedben teljesen megváltozott a társadalom és az egyén viszonya a haldokláshoz, a halálhoz és a gyászhoz, halálkultúránk teljesen átalakult. Egyszerre van jelen társadalmunkban a halál tabuként és folyamatosan jelenlévő, szórakoztató, a médiából szüntelenül ömlő jelenségként. A pandémia és jelenleg a szomszédos országban zajló háború közelebb hozta mindenkihez a halálról, gyászról való gondolkodást.

A gyász az élet veszteségeire adott válasz. Ez lehet egy családtag, szeretett személy halála, de gyászról beszélhetünk egy szerelem elmúlása kapcsán is. Az elvesztést, a másik soha viszont nem látásának elfogadását, a szeretett személy nélküli létet elfogadni hosszadalmas és nehéz lelki történés, melyet Freud hívott először gyászmunkának.

A gyász hosszú időt igénylő folyamat, mely az elhunyt hozzátartozó hiányán túl a saját élet végességének átélését is magában foglalja. Általában egy évet, esetleg éveket vesz igénybe, az itt maradónak meg kell élnie az ünnepeket, az évfordulókat az elvesztett személy nélkül.

Egy svájci származású amerikai pszichiáter, Elisabeth Kübler Ross mintegy kétezer haldoklóval felvett interjú alapján dolgozta ki a halál felé vezető út stádiumait, szerinte ezek megegyeznek a gyász szakaszaival, hiszen maga a haldokló is gyászol, az életének elvesztésére készül.

Kübler Ross szerint a gyász első szakasza az elutasítás, tiltakozás - „ez nem lehet igaz, nem hiszem el”. Ezt követi a harag, a düh fázisa, majd az alkudozás időszaka, harmadik szakaszként a lehangoltság, szomorúság, depresszió következik, amit az elfogadás, a belenyugvás old fel. A valóságban a szakaszok nem folyamatos egymásutániságban következnek, hanem hullámszerűen, vissza-visszatérve az előző stádiumhoz.

A gyászt nehezítő tényezők

A szakirodalom megkülönböztet a természetes gyásztól eltérő gyászt, melyet patológiás, problémás vagy komplikált gyásznak neveznek. Ekkor valamely szakaszban elakad a gyászoló, nem képes megbirkózni a fájdalommal. Ábrahám Ildikó és Horti Mária szerint ilyenkor a gyász olyan, mint egy búvópatak, előbújik váratlanul, akár egy újabb veszteség hatására, vagy éppen bombaként robban, sokszor testi tünetek formájában, a pánikbetegségek egy részének hátterében is állhat elakadt gyász.

A gyászolás folyamatát sok tényező befolyásolja, az egyik leglényegesebb a halál körülménye. Ha hirtelen, váratlanul történik, például baleset, szívinfarktus, az esemény miatti sokk az egész gyászmunkára bénítóan hathat. Ilyenkor nagyobb a düh, kínzóbbak a „miért”-ek, és jelen van a befejezhetetlenség gyötrelme is, a ki nem mondott szavak és meg nem tett cselekedetek okozta bűntudat, mely fokozott, ha a szeretett személy öngyilkosság következtében hunyt el.

Az eltávozóval való kapcsolat is hat a gyászfolyamatra. Moreno szerint annyira a másokkal való érzelmi-szociális összeköttetés határozza meg az egyént, hogy ha egy fontos személyt veszítünk el, olyan, mintha maga a létezésünk szenvedne el sérülést. Gyászolótól gyakran hallani, hogy „meghalt egy részem, mintha a másik felemet veszítettem volna el”. Ha az elhunyttal való viszony ambivalens volt, a szeretet mellett konfliktusokkal, negatív érzésekkel is terhelt volt a viszony, ez esetben a fájdalom tovább tarthat, a gyászmunka elhúzódhat. 

Segítség a gyászban

A gyász folyamatát segíti, ha a gyászoló megoszthatja fájdalmát másokkal, beszélhet az érzéseiről, van olyan, akivel emlékezhet az elhunytra. Ha ez családon belül vagy a rokoni, baráti körben nem valósul meg, a telefonos lelkisegély szolgálatok a gyászfolyamat segítésében is szerepet vállalnak, a 13700 ingyenes hívószám hétköznapokon 17-21 óra között elérhető.

Székely Zsuzsanna

szociális munkás, művészetterapeuta

Forrás:

Horti Mária, Ábrahám Ildikó (2009): Gyász és krízis. In: Csürke és mtsai (Szerk.): Mindennapi Kríziseink. Oriold Kiadó.

Kárpáthy Ágnes (2002): A gyász szociológiája.  

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/pszicho/no91/no91.htm