Az evészavarokról

Az evészavarok elsőre hóbortnak tűnhetnek, valójában életet veszélyeztető állapotok lehetnek, melyek mögött sokszor elnyomott trauma áll. Az evészavaroknak több fajtája van, közös bennük, hogy lelki okok miatt alakulnak ki testi tünetek, hogy a különböző evészavarok egymásba alakulhatnak, és az, hogy fiatalok az érintettek benne. Az evészavar több, mint az önértékelés átmeneti zavara, ezek az állapotok valós veszélyt jelentve felhívják a figyelmet az egyéni, családi és társadalmi életünk konfliktusaira. A megnyugtató megoldást így a test megfelelő táplálása mellett a háttérben lévő kihívásokkal való sikeres szembenézés jelenti.

Mint pszichoszomatikus zavarok, az evészavarok olyan tünetekként értelmezhetők, amelyek pszichés stressz talaján alakultak szervi betegséggé. Az evészavarokban megfigyelhető több eltérés, a kutatások az evészavarok hátterében különböző tényezőket azonosítottak: biológiai, pszichológiai és társadalmi—kulturális hatásokat.  

 

Evészavar és családi problémák

Általánosságban elmondható, hogy a családi konfliktusok, kifejeztetetten a terhelt anya-gyerek kapcsolat jellegzetes eleme az evészavarok által érintett fiatalok életének. Ezeknek a konfliktusoknak visszatérő motívuma a túlzott kontrolt gyakorló szülő, az olyan családi környezet, ahol a fiatalok személyes határait és korlátait nem tartják tiszteletben. Sok esetben ilyenkor az evészavarral élő fiatal az evés szabályozásával, illetve az éhezéssel gyakorol kontrollt a saját teste felett. Ez egyfajta pszichés válasz arra, hogy a szülő nem enged önállóságot a fiatalnak az élet más területein. Jellemző lehet még a versenyszellemmel meghatározott családi légkör, mert a teljesítménykényszerben élő, mindenáron megfelelni akaró személyiségű emberek is nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az evészavarok gyakran alakulnak ki korai szexuális bántalmazás esetén is, ilyenkor a felnőtt női szerep elhárítása lehet a folyamat lélektani hátterében.      

 

Társadalmi-kulturális hatások

Az evészavarokban társadalmi—kulturális tényezők is fontos szerepet játszhatnak. Például azokban az országokban, ahol magasabb az életszínvonal, jellemzően több embert érint az anorexia (kóros soványság, melyet koplalással érnek el). Ez azt jelzi, hogy a fogyasztói kultúránk része lehet egy olyan önképet építő tendencia, ami megbetegíthet.

A tömegkultúránk által, médiafogyasztási szokásainknak megfelelően, de így vagy úgy mindannyian egy ellentmondásos alapélményben részesülünk. Egyfelől mi vagyunk a legfontosabbak, nekünk jár, hogy kielégítsék az igényeinket. Másfelől azzal is rendszeresen szembesülhetünk, hogy egyéni értékünk alacsony, szinte jelentéktelenek vagyunk. Mindenben van nálunk jobb, tehetségesebb és szebb. Ez egy nagyon ellentmondásos üzenet, amivel azonosulva nem lehet tartós boldogságot megélni, mert a boldogság mindig csak időleges és érdekfüggő. Addig tart, amíg felmutatunk egy eredményt és elmúlik, amint emlékeztetnek rá, hogy ez nem elég. A ruhaipar vagy a technika által diktált divat talán a legnyilvánvalóbb példák, de ebbe a tendenciába illeszkedik az a szépségideál is, ami az egyre vékonyabb nőket és egyre izmosabb férfiakat helyezi előtérbe. Ez egy jelentős probléma, mert a tömegkultúra a családok és a kisebb, zártabb és állandóbb közösségek szerepét háttérbe szorítja. Egyre hangsúlyosabb a tömegkultúra szerepe a fiatalok életében, és a hagyományos közösségek hanyatlásával a felnőttek számára is egyre fontosabb viszonyítási alappá válik.

A folyamat ellensúlyozásaként vannak pozitív jelenségek is. Például a túlretusált és szélsőségesen ’szép’ modellek mellett az utóbbi időben megjelentek az emberközpontú megközelítései is az emberi testnek, ezeknek a hatása látszik az egészséges testarányokban megjelenő Barbie-babában, vagy az olyan törvényekben, amelyek tiltják az egészségre veszélyt jelentően sovány modellek kifutóra lépését.

 

Barbie – a szőke nőideál, aki annyira vékony, hogy nem tud menstruálni és terméketlen

Míg az egészséges ember testtömeg indexének alsó határa 18,5 addig a Mattel által gyártott ikonikus játékfigurák arányaik alapján 16-os testtömeg indexszel rendelkeznek. Ez a súlyos anorexiának megfelelő állapotot jelent. Ilyen fokú alultápláltság mellett a szervezet nem tud rendeltetésszerűen működni, ezért Barbie-nak a valóságban egész sor orvosi problémával kellene együtt élnie. A fenyegető kockázatok, mint a keringési rendellenesség, a veseműködés és csontsűrűség csökkenése, vagy az esztétikai problémát okozó bőrszárazság és hajhullás mellett Barbie életének része lenne a terméketlenség is. Összefoglalja a játékgyártó által megfogalmazott eszményképet, hogy az egyik csomagban egy mindig 50 kilogrammot mutató mérleget és egy fogyókúrás könyvet adtak az amúgy 175 centiméteres nőt ábrázoló babához, melyen annyi állt: „Don’t eat” (Ne egyél).

 

 

Barbie csak egy kiragadott példa, az elérhetetlen elvárásokat támasztó kultúra tetten érhető a fiatal fiúknak készülő akció figurákon is. Egy neves kutatás, ami a legnépszerűbb akciófigurák változását hasonlította össze 30 éves távlatban, azt találta, hogy a karakterek egyre izmosabbak lettek. A játékokon először olyan izomcsoportok jelentek meg, amik csak a rendszeres testedzőkön láthatók, de később ember számára elérhetetlen izomzatú szereplők is megjelentek. Így a fiúk életében is tetten érhető egy ki nem mondott, de jól meghatározható, elérhetetlen társadalmi elvárás.

 

A kulturális hatások visszahatnak a saját testképünkre. A teljesíthetetlen társadalmi elvárások belső feszültséget okoznak azzal, hogy jellemzően negatívan befolyásolják azt, ahogyan a saját testünkre tekintünk, és testkép torzulásokhoz járulhatnak hozzá. A sérülékenységek, mint a genetikai hajlam, gyerekkori trauma, rossz családi háttér és a társadalmi—kulturális elvárások összeadódnak, és növelik az evészavar kialakulásának kockázatát. 

Cikkünk hamarosan folytatódik, melyben kitérünk az evészavarok fajtáira, jellemzőire!

Békési Áron

 

Forrás:

Ábrahám et.al. (2017). A testképtől a testképzavarig | Body image and body image distortion. Orvosi Hetilap, 158 (19): 723-730.

American Psychiatric Association (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5th ed.)

Elflein, J.: „Eating disorders in the U.S. - Statistics & Facts”. Online publikáció: statista. https://www.statista.com/topics/7846/eating-disorders-in-the-us/#dossierKeyfigures Hozzáférve: 2022.04.18.

Neville et.al. (2016). Preventing Obesity and Eating Disorders in Adolescents. Pediatrics; 138 (3).

Pope et.al. (1999). Evolving ideals of male body image as seen through action toys. Int J Eat Disord, 26 (1): 65-72.

Roser, M., Ortiz-Ospina, E.: „Prevalence of anorexia vs. GDP per capita, 2019”. Online publikáció: OurWorldInData.org. https://ourworldindata.org/grapher/prevalence-of-anorexia-vs-gdp-per-capita Hozzáférve: 2022.04.18

Tringer L. (2019). A pszichiátria tankönyve. 5. átd. kiad. Budapest: Semmelweis, 2019.

#test
#trauma
#bulímia
#evészavar
#anorexia
#testtömegindex