Negatív gyerekkori élményeink

A gyermekkori traumák a fő okai lehetnek az elkerülhető betegségeknek, rokkantságnak, a korai halálnak és az egészségügyi kiadásoknak. Negatív gyerekkori élmények húzódhatnak a kockázatos, egészségkárosító viselkedés mögött is. Ezek a korai traumák sokszor halmozódnak és öröklődnek. A témát a titkolózás és a bűntudat övezi, pedig sohasem késő tenni magunkért és a szeretteinkért. A traumák továbbadásának a köre megszakítható, a szerzett sérülések legyőzhetők.   

A negatív gyermekkori élmények (angolul ACE’s — adverse childhood experiences) a tíz leggyakoribb, 18 éves kor előtt tapasztalt megbetegítő hatású trauma csoport gyűjtőneve. A negatív gyerekkori élményeknek hosszantartó hatással vannak a későbbi boldogságérzésünkre, megjósolják a jövőben kialakuló betegségek kockázatát. A korai negatív élmények jelentőségét mutatja, hogy a tíz vezető halálok közül hét valószínűségét növelik, ilyenek például a szív- és érrendszeri vagy a tüdőbetegségek, és hajlamosabbá tesznek kockázatos és impulzív viselkedésre, mint a védekezés nélküli szexuális együttlét, a dohányzás, az alkoholfogyasztás és egyéb droghasználat.

Tíz negatív gyerekkori élmény három csoportba osztható: (1) bántalmazás, (2) elhanyagolás és a (3) diszfunkcionális otthon. A bántalmazás jelenthet fizikai, érzelmi vagy szexuális erőszakot. Elhanyagolás lehet szintén fizikai vagy érzelmi. Diszfunkcionális otthonra utal, ha az anya erőszak áldozata, a szülők válása, valamint egy olyan közeli családtag, aki mentális betegséggel él, börtönbüntetésben van, problémás alkohol-vagy drogfogyasztó.

A fizikai bántalmazás ütlegelést jelent, az érzelmi bántalmazás becsmérlést és szidalmazást, vagy a fiatal mások előtti megszégyenítését. Fizikai elhanyagolásra példa, ha a szülő vagy gondviselője nem ad elegendő ennivalót gyerekének, vagy nem gondoskodik megfelelő ruházatáról. Érzelmi elhanyagolás, amikor a szülő vagy gondviselő nem fordít elegendő figyelmet és gondoskodást gyermekének, ezáltal nem teremt biztonságos, szeretetteli környezetet, amiben a fiatal értékesnek érezheti magát.

Minden élményre egy pont adható, így nulla és tíz pont között pontozhatók a negatív gyerekkori élmények. Értékelésnél a pontok alapján kockázati csoportok határozhatók meg: 0 pont kis kockázatú, 1-3 közepes kockázatú és 4 pont és e feletti értékek nagy kockázatú csoportot képeznek. A magasabb pontok magasabb egészségügyi kockázatra és rosszabb életkilátásra utalnak. Ez a felismerés azon alapul, hogy a tartós és súlyos feszültség maradandó kárt okoz a fiatal, fejlődésben lévő szervezetben, többek között az agy működése és szerkezete is megváltozhat. Jó hír, hogy a kedvezőtlen változásoknak nem kell véglegesnek lenniük.

A legtöbb embernek van traumatizáló gyermekkori élménye

Az eredeti ACE tanulmány 17.000 embert vizsgált. A vizsgálatban résztvevők többségének (64%) legalább egy negatív gyermekkori élménye, de minden harmadik embernek (38%) több mint kettő ilyen tapasztalata volt. Majdnem minden harmadik válaszadó szenvedett fizikai erőszaktól (28%), de szexuális visszaélések aránya is meglepően magas volt (22%). Kiemelendő, hogy ebben a kutatásban kifejezetten jobb társadalmi helyzetű emberek, többségében középosztálybeli amerikaiak szerepeltek, akik jellemzően felsőfokú végzettséggel és minőségi egészségbiztosítással rendelkeztek. Nehezebb helyzetű közösségekben ennél rosszabb arányok várhatóak. 

Nemi erőszak miatt lettek túlsúlyosak, szemléletváltó kutatást inspiráltak

Dr. Vincent Felitti egy túlsúlyosokkal foglalkozó program keretén belül találkozott több hasonló esettel, amikor a klienseinek nagyobb fogyás után pszichés problémái jelentkeztek és rövid időn belül hirtelen visszanyerték a leadott kilókat. Felittinek feltűnt, hogy számos ilyen betege gyermekkorában szexuális zaklatás áldozata volt. Ezután Felitti rájött a gyerekkori traumákat kompenzáló tudattalan reakcióként jött létre eredetileg is a súlyfelesleg és elkezdte gyűjteni a betegei traumatikus élményeit. A tíz leggyakrabban előforduló traumát kategóriánként pontozta, így jött létre az ACE’s, a negatív gyermekkori élmények rendszere. A kutatás a kilencvenes években kezdődött, de azóta is tart. Napjainkban is tovább gyűjtik a résztvevők adatait, hogy jobban megérthessük a gyerekkori traumák életünkre gyakorolt hatását.

A rendszer korlátai

Egyfelől a pontrendszer hasznos, mert jó kockázatbecslő, másfelől korlátai is vannak. Például a rendszer nem veszi figyelmembe az összes traumatizáló élményt, nem súlyozza az átélt élményeket, nem veszi figyelembe az átélt élmény tulajdonságait, mint az időtartamát és erősségét. Továbbá nem vesz figyelembe egyéb módosító tényezőket sem, mint például az egyéni érzékenység. Vannak, akik ellenállóbbak, míg mások érzékenyebben reagálnak a negatív hatásokra. Ennek a gyakorlati jelentősége, hogy a negatív gyerekkori tapasztalatok pontozása nem ad minden egyes esetben valós képet az adott személyt fenyegető kockázatokról. Ugyanakkor az esetek nagy részében a negatív gyerekkori élmények pontszerűsítése megbízható előre jelzője a későbbi kockázatos viselkedésnek, testi betegségnek és mentális zavarnak.

A negatív élmények következményei

A leggyakoribb és legnehezebben befolyásolható egészségügyi problémáink sokszor a gyermekkori sérülések eredményeként jönnek létre. A felnőttkori krónikus betegségeket okozhatnak a rossz megküzdési módok, mint a drog, a túlzott evés, vagy a szexuális partnerek gyakori cseréje; a krónikus stresszre adott biológiai válaszok, amik jellemzően az immunrendszeren keresztül okoznak testi betegségeket, és genetikai jellegű változások, melyek még nem teljesen ismertek.

A negatív gyermekkori élmények hatással vannak a személyiségünkre. A negatív gyermekkori élmények a viselkedést ötletszerűbb, ösztönös irányba terelve impulzívabbá tehetnek. A negatív élmények kapcsolatba hozhatók a későbbi kábítószer, dohány és alkoholfogyasztással, kockázatos szexuális viselkedéssel. Emellett az elnyomott indulatok testi betegségek formájában is jelentkezhetnek, több tucat egészségügyi állapotra hajlamosítanak, mint a depresszió, a szív-érrendszeri—, légzőszervi— és rákos betegségek, továbbá a várható élettartamot is kedvezőtlenül befolyásolják.

Például, az emberek több mint tíz százalékának van legalább négy negatív gyerekkori élménye, ami egyebek mellett megkétszerezi a rákos megbetegedések kockázatát, négyszer valószínűbbé teszik a tinédzserkori várandóságot és hétszeresére növelik az alkoholizmus kialakulásának a veszélyét. Mindeközben a negatív élményeknek hatással vannak a mentális jól-létünkre is, növelik a depresszió és halálvágy előfordulását. Négy negatív élmény a megkísérelt öngyilkosság valószínűségét a harmincszorosára növeli. Az eredeti kutatásban a 0 ACE-pontszámot elérő csoport 1,2%-a, míg a 4 vagy annál több ACE-szel rendelkezők csoportjában a megkísérelt öngyilkosságok aránya 18,3%, tehát a nagyobb kockázatú csoport minden ötödik tagja kísérelte már meg, hogy véget vessen az életének.

A negatív gyermekkori élmények és a kábítószer

A negatív gyerekkori élmények magyarázatot adhatnak a kábítószerfogyasztásra. Dr. Makara Mihály a negatív gyerekkori élmények magyar kutatásának úttörője szerint: „a szenvedélybetegségek kialakulása szempontjából döntően fontos tényező az ACE-k elszenvedése.” Makara és munkatársai kutatásukban megerősítették a nemzetközi irodalmi adatokat: „Az ACE-k számának emelkedésével egyenes arányban nőtt mind az alkoholfogyasztás, mind a kábítószer- élvezet előfordulása… Hasonlóképp emelkedett a szenvedélybetegek aránya az ACE-k számának emelkedésével: 0 ACE esetén a szenvedélybetegek aránya 3% volt, míg 6 vagy annál több ACE esetén az arány 94%-ra emelkedett.”

Öröklődő sérülések

A negatív gyerekkori élmények örökíthetők. Gyakran azok, akik családon belüli erőszak valamilyen formáját szenvedik el maguk is elkövetők lesznek. Akik rendezetlen körülmények között nőttek fel, maguk is nehezebben tudnak kiszámítható légkört biztosítani gyermekeiknek. Erre jó példa az a szülő, aki a negatív gyerekkori élmények hatására vált szerhasználóvá. Ennek a szülőnek a szenvedélybetegsége már a gyerekeire is hatással lehet, így az eredeti traumák a generációkon átívelve is tovább élnek és újabb sérüléseket okoznak.

A traumákból felépülhetünk, a károk helyrehozhatók!

Az agy képes fejlődni és növekedni, az a máig széles körben elterjedt nézet, miszerint felnőtt agyban nem keletkeznek új idegsejtek, megdőlt. Bizonyítékunk van rá, hogy a gyógyulás hatással van a genetikánkra is, a szervezetet ért genetikai károkat is képes a szervezet helyrehozni. Sokat segíthet, ha tudatosan kezdjük meg a felépülést.

A változás könnyebb, mint gondolnánk

A probléma láttán tehetetlenség érzése lehet rajtunk úrrá, pedig valójában könnyebb lehet a változás, mint gondolnánk. Felitti azt tapasztalta, miután a betegvizsgálati eljárás részévé tették, hogy a betegek traumáira is rákérdeznek, jelentősen javult a betegek állapota. A 130.000 beteg a következő éveben 35% kevesebbszer fordult orvoshoz, ami háromszor jobb eredményt mutat összevetve a hagyományosan kezelt csoport kb. 10%-os csökkenésével. Felitti magyarázata szerint a szégyen és az értéktelenség érzése fenntartja a szorongást és a szenvedést. Már pusztán az elfogadó meghallgatással azt közvetítjük a másik ember felé, hogy értékes és jó ember számunkra, és úgy tűnik, ezzel a testi panaszok is jelentősen oldhatók.

A szégyen miatt hallgatni életekbe kerül, a bátorság életet ment

A negatív gyermekkori élmények ismerete és az ellenük való fellépés eredményesen gátolja meg a családi traumák továbbadását, ezzel felesleges szenvedést előzhetünk meg hatékonyan és olcsón. Mégsem történtek átfogó változások, sem hazánkban, ahol csak most zajlik az első átfogó témába vágó kutatás, sem az Egyesült Államokban, ahol már negyed évszázada kutatják a negatív gyermekkori élményeket.

A negatív gyermekkori élmények az emberek többségét érintő, valójában egy közegészségügyi jelentőségű ügyet jelentenek, amire társadalmi választ kell adni.

Békési Áron, orvostanhallgató

Ez a cikk az ismeretterjesztés igényével készült, az itt leírtak nem minősülnek orvosi tanácsnak. Ha úgy érzed, szeretnél beszélni az érzéseidről, hívd hétköznapokon 17 és 21 óra között az 13700-t.

Negatív gyerekkori élmények kérdőív

Az alábbi kérdések az élete első 18 évére vonatkoznak. Minden „igen” válasz 1 pontot ér.

1. Szülő vagy más felnőtt a háztartásból gyakran vagy nagyon gyakran ráordibált Önre, sértegette, lealázta vagy megalázta, vagy oly módon viselkedett, hogy attól félt, hogy fizikailag bántalmazni fogja?

2. Szülő vagy más felnőtt a háztartásból gyakran vagy nagyon gyakran ellökte, megragadta, megverte, vagy megdobta valamivel? Vagy előfordult-e, hogy annyira megverte, hogy kék-zöld foltok vagy sebek keletkeztek?

3. Előfordult-e, hogy felnőtt vagy 5 évvel idősebb személy szexuális módon ölelgette vagy érintette?

4. Gyakran vagy nagyon gyakran érezte azt, hogy senki a családban nem szereti, illetve senki sem tartja különlegesnek vagy értékesnek? Vagy a családtagok nem gondoskodtak egymásról, nem voltak közel egymáshoz, illetve nem támogatták egymást?

5. Gyakran vagy nagyon gyakran érezte azt, hogy nem kap eleget enni, koszos ruhákban kell járnia, és senki sem védi meg? Vagy a szülei túlságosan ittasak vagy bedrogozottak voltak ahhoz, hogy gondoskodjanak önről, vagy hogy szükség esetén orvoshoz vigyék?

6. Szülei különváltak vagy elváltak 18 éves kora előtt?

7. Édesanyját vagy mostohaanyját: gyakran vagy nagyon gyakran ellökték, megragadták, megütötték, vagy megdobták valamivel? Vagy időnként, gyakran, vagy nagyon gyakran rúgták, megverték, ököllel mentek neki, vagy kemény tárggyal megütötték? Vagy előfordult-e egyáltalán, hogy perceken át verték, vagy késsel vagy fegyverrel fenyegették?

8. Élt-e együtt olyan személlyel, aki alkoholproblémákkal küzdött, alkoholista vagy kábítószer-élvező volt?

9. Volt-e a háztartásban depressziós vagy mentális zavarral élő személy, illetve olyan, aki öngyilkosságot kísérelt meg?

10. Volt-e valaki a háztartásból, aki börtönbe került?

Források:

Európai prevenciós és terápiás medicina alapítvány | EPTMA. (n.d.). Hozzáférve: October 15, 2022, from https://eptma.eu/bemutatkozas/

Burke, N. J., Hellman, J. L., Scott, B. G., Weems, C. F., & Carrion, V. G. (2011, June). The impact of adverse childhood experiences on an urban pediatric population. Child Abuse & Neglect, 35(6), 408–413. https://doi.org/10.1016/j.chiabu.2011.02.006

Felitti, V. J. (2019, June). Origins of the ACE Study. American Journal of Preventive Medicine, 56(6), 787–789. https://doi.org/10.1016/j.amepre. 2019.02.011

Felitti, V. J., Anda, R. F., Nordenberg, D., Williamson, D. F., Spitz, A. M., Edwards, V., Koss, M. P., & Marks, J. S. (1998, May). Relationship of Childhood Abuse and Household Dysfunction to Many of the Leading Causes of Death in Adults. American Journal of Preventive Medicine, 14(4), 245–258. https://doi.org/10.1016/s0749-3797(98)00017-8

Makara, M., Gál, M., & Matuszka, B. (2020, January 17). A kábítószer- és a rendszeres alkoholfogyasztás lelki háttere: a negatív élmények a gyermekkorban. OTSZ Online. Hozzáférve: October 20, 2022, http://otszonline.hu/pszichiatria_neurologia_osszefoglalo_kozlemeny/cikk/a_kabitoszer__es _a_rendszeres_alkoholfogyasztas_lelki_hattere__a_negativ_elmenyek_a_gyermekkorban

Morath, J., Moreno-Villanueva, M., Hamuni, G., Kolassa, S., Ruf-Leuschner, M., Schauer, M., Elbert, T., Bürkle, A., & Kolassa, I. T. (2014). Effects of Psychotherapy on DNA Strand Break Accumulation Originating from Traumatic Stress. Psychotherapy and Psychosomatics, 83(5), 289–297. https://doi.org/10.1159/000362739

Sealaska Heritage Institute. (2019, March 11). The Lifelong Effects of Adverse Childhood Experiences (ACEs) [Video]. YouTube. Hozzáférve: October 15, 2022, https://www.youtube.com/watch?v=gX7bX4ie-qM

TED. (2015, February 17). How childhood trauma affects health across a lifetime | Nadine Burke Harris [Video]. YouTube. Hozzáférve October 15, 2022, https://www.youtube.com/watch?v=95ovIJ3dsNk

Walsh, D., McCartney, G., Smith, M., & Armour, G. (2019, September 28). Relationship between childhood socioeconomic position and adverse childhood experiences (ACEs): a systematic review. Journal of Epidemiology and Community Health, 73(12), 1087–1093. https://doi.org/10.1136/jech-2019-212738