Mit tehet a szülő az öngyilkosság megelőzéséért?

Korábban írtunk a figyelemfelhívás szándékával, a pedagógusok öngyilkosság megelőzésben mutatott kulcsszerepéről. Írásunkat indokolta, hogy az elmúlt időszakban a médiában sokat olvashattunk fiatalok öngyilkossági kísérleteiről. Említettük, hogy a veszélyeztető jelek felismerése mellett a megfelelő kríziskezelés fontos része a szülőkkel való együttműködés is. Most azt szeretnénk röviden bemutatni, hogyan segíthet a szülő/gondviselő a gyermekének. Arra szeretnénk helyezni a hangsúlyt, hogy a bagatellizálás elkerülése mellett az ellátórendszerekkel való együttműködés játszanak kulcsszerepet a megelőzésben. Mostani cikkünk szempontjából fontos, hogy a hiedelmekkel ellentétben a tavaszi/nyár eleji időszak jelent nagyobb veszélyeztetettséget az öngyilkossági krízis szempontjából, valamint a nyáriszünetek alakalmával a fiatalok az iskola helyett többet vannak otthon, akár szüleik társaságában, és kevesebbet a megszokott iskolai környezetben.

Első gondolatunk lehet, hogy nem sokat tehetünk szülőként, hiszen „nem vagyunk szakemberek”, a serdülőkor pedig kiszámíthatatlan változásaival amúgy is nehezen érthető, mellyel kapcsolatban eszköztelennek és tehetetlennek élhetjük meg saját szülőségünket. Pláne akkor, ha szerettünk nagyon nehéz időszakon megy keresztül, és úgy érezzünk, nem tudunk neki segíteni, nem tudjuk, mi jelentene neki segítséget. Valójában pont az ellenkezője igaz! Nagyon is sokat tehetünk azzal, ha nem maradunk közömbösek gyermekünk iránt, ha kíváncsiak és motiváltak vagyunk arra, hogy megértsük őt, megismerjük mi zajlik a lelkében. A nyáriszünet egyben lehetőséget is jelent arra, hogy újra közeledjünk egymáshoz, átbeszéljük milyen fontos események (pl. ballagás, sikeres vizsgák, vagy esetleg nehézségek, kudarcok) történtek az év során, hibáinkért bocsánatot, segítségükért köszönetet mondjunk, kifejezzük hálánkat. Mindannyiunk alapvető szükséglete a kapcsolódás másokhoz, a kötődés. Az őszinte, nyitott beszélgetés remek eszköz arra, hogy fontosságát, értékeit éreztessük a másikkal. Akkor sincs baj, ha mindez nem megy elsőre, könnyen vagy magától. Nem kell feltétlenül egy „másik nyelvet megtanulni”, hiszen a türelem, figyelem, odafordulás és a nyitottság remek „oldószerek”. Ha tanácstalanok vagyunk abban, hogyan kezdeményezzünk beszélgetést, névtelenül konzultálhatunk képzett telefonos ügyelővel a 13700 ingyenes Ifjúsági Lelki Elsősegély telefonszámon hétköznapokon 17-21 óra között.

Lényeges szempont a másik szükségletei mentén való támogatása, főleg gyermek- és serdülőkorban, ahol rengeteg dolog változik. Már kicsi gyerekkortól fontos nevelői feladat, hogy segítsük és támogassuk érzelmi életük fejlődését. Az éretlen megküzdési és problémamegoldási képességeik ugyanis nagyon kiszolgáltatottá teszik őket a stresszel szembeni megküzdésre. Stresszes eseményekkel, nehéz kihívásokkal pedig tele van a padlásunk. Ráadásul a serdülőkor önmagában is nagy kihívás, sokszor a fiatal környezetének is. Felnőttként mi magunk is példák vagyunk a számára, így jó kérdés, hogy én hogyan küzdök meg a stresszel, milyen eszközeim, képességeim, készségeim vannak, hogy az engem ért nehézségeken túljussak? Szülőként mindez azért is lehet nehéz, mert nem biztos, hogy a gyermekünk számára nélkülözhetetlen törődést és figyelmet megkaptuk saját gyermekkorunkban, ezért hiteles példa hiányában saját önismereti utunk során kell elég jó szülővé válnunk. Sokat tehetünk gyerekünkért azzal, ha saját lelki egészségünkkel is törődünk. Példát is mutathatunk, ha felismert nehézségeinkre, gyengeségeinkre szakembertől segítséget, támogatást kérünk, pár- vagy családterápiát veszünk igénybe, önismereti csoportra járunk.

 Ugyanennyire fontos, hogy személyes segítséget keressünk gyerekünknek akkor, ha bajt sejtünk, de tanácstalanok vagyunk, hiszen kiskorúként számára nehezebb igénybe venni a mentálhigiénés szolgáltatásokat. Iskolaidő alatt az osztályfőnök, iskolapszichológus, iskolai szociális segítő, mentálhigiénés szakember tud nekünk eligazítást adni. Nyáriszünetben is dolgoznak a pedagógiai szakszolgálatok, pszichiátriák, család- és gyermekjóléti szolgálatok vagy a lelki elsősegély telefonszolgálatok. Sajnos tabuk, téves vélekedések, megbélyegzés és stigmák miatt gyakran előfordul, hogy a segítségkérés elmarad, ami könnyen vezethet tragédiához. A fiatal ellátásának akadálya, ha a szülőként azt gondoljuk, hogy pl. a depressziós tünetek, erős szorongás, reménytelenség öngyilkossági gondolatok idővel magától elmúlnak, helyrejönnek, kinövik, csak megjátsszák, vagy manipulálni/bosszantani akarnak velük. Szintén konfliktust jelenhet saját rossz tapasztalatunk az ellátórendszerrel, vagy a segítő szakmákkal kapcsolatban. Saját csalódottságunk azonban nem mehet gyerekünk jóllétének kárára.

Nehéz megküzdeni továbbá azzal a gondolattal, hogy gyermekem állapota szakmai segítségért kiált. Ez viszont nem jelenti azt, hogy rossz szülő vagyok, vagy szülőként kudarcot vallottam. Ellenkezőleg, az jelent problémát (veszélyeztetést, elhanyagolást), ha a halogatás, elhárítás, bagatellizálás elvonja a motivációt a szakember felkeresésétől. A lelki nehézségek enyhítéséhez szülőként akkor járulunk hozzá, ha komolyan vesszük őket, és segítséget kérünk, együttműködünk a szakemberekkel a változás érdekében. Ehhez fontos ismerni saját határainkat, és bátornak lenni ahhoz, hogy szembenézzünk a problémákkal, még ha egy ponton ez azt is jelenti, hogy nekünk magunknak, családunknak is változni, változtatni kell. A nyáriszünet lehet alkalom arra, hogy visszanyerjük a reményt és a bizalmat kapcsolatainkban.

A témához kapcsolódóan ajánljuk a Hogyan segíthetsz serdülő gyerekednek? cikksorozatunk I. részét és II. részét.

Flach Richárd pszichológus