A negatív gyermekkori élmények (angolul ACE’s, bővebben itt írtam róla) 18 éves kor előtt tapasztalt megbetegítő hatású események, melyek meghatározhatják nemcsak saját, de gyermekeink életét is. Kutatások bizonyítják, aki több ilyen élményt tapasztalt, hajlamosabb lesz többek között a testi betegségekre, mentális zavarokra és az önártalmas viselkedésre, mint a védekezés nélküli szexuális együttlétre vagy a szerhasználatra. Azonban mindennek nem kell bekövetkeznie. Nemcsak saját sorsunkért, de környezetünkért is tehetünk minden nap. Ebben segít a biztonságos szülői viselkedések, a rezilliencia fejlesztése és a felelősségteljes viselkedés.
Mi a reziliencia?
A reziliencia a mentális ellenállás, terhelhetőség képessége, mellyel mindannyian rendelkezünk. A reziliencia magyarázza, hogy vannak, akiket ugyanazok a kihívások kevésbé terhelnek meg, mint másokat. Az ellenállóbb emberek akkor sem roppannak meg, amikor mások már feladták volna. A reziliencia nem a véletlen műve, tanítható és tanulható képesség. Gyermekkorban alakul ki, ezért fejlesztése fontos szülői feladat, de reziliencia felnőttkorban is erősíthető, ezért mindannyiunknak lehetőségünk van kezünk bevenni a sorsunkat.
Így fejleszthető a reziliencia gyermekkorban
Az ellenállóbb embereket vizsgálva a kutatók 7 fontos gyerekkori élményt, pontosabban élménycsoportot azonosítottak, melyek olyan erősen befolyásolhatják jó irányba az életünket, mint a negatív élmények rossz irányba. Az ACE-ek ellenpárjaként ezeket az élményeket PCE-nek nevezték.
A 7 pozitív gyermekkori élmény:
Kiszámítható, biztonságos, elfogadó környezettel sokat tehetünk azért, hogy gyerekeink és a környezetünkben élő fiatalok egészséges felnőttek legyenek. Érdekes még, hogy a felsorolás csak kétszer említ közvetlenül a családhoz kötött tényezőt. A többi pont elősegítését elsősorban a helyi közösség erősítésével érhetjük el. Ez azt is jelenti, hogy a közösségnek is felelőssége és feladata van a negatív gyermekkori élmények felszámolásában.
Így fejleszthető a reziliencia felnőttként
A következő 6 pont az Egyesült Államok egyik vezető kórháza, a Mayo klinika orvosainak az ajánlását foglalja össze:
A félelem és az önbizalomhiány ellentéte és ellenszere a biztonságérzet és az egészséges önértékelés. Értékes célok kitűzése önértékelésünket is javítva gazdagabbá, boldogabbá teheti életünket.
Megküzdés az állandó stresszel
A negatív gyermekkori élmények káros hatásának jelentős része az állandó magas stressz miatt alakul ki. A stressz leküzdésében gyakorlati tanácsokat ad a WHO magyar nyelven is elérhető, ingyenes, illusztrált kiadványa (Innen letölthető). A gyermekkorban, tartós ideig tapasztalt traumák eredményezhetnek olyan nehéz helyzetet, amikor érdemes szakember segítségét igénybe venni. Egyebek mellett a kognitív viselkedésterápia, a hipnózis és az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing) a traumák legyőzésének hatékony pszichoterápiás módszerei lehetnek.
A hallgatás kultúrája, ami megbetegít
A nyílt és őszinte kommunikáció helyett a gyermekkori bántalmazás témáját, mind egyéni, mind társadalmi szinten a szégyen és titkolózás jellemzi. Orvosi szempontból egészen egyértelmű, hogy mit kellene tenni és megdöbbentő, hogy miért nem tesszük meg ezeket a lépéseket. A téma egyik szakértője, dr. Nadine B. Harris szerint a cselekvés hiányának oka a családon belüli erőszakot máig övező tabu. A hallgatás és a tétlenség felszámolásával nézhetünk szembe a traumatikus gyermekkori élmények jelentette kihívással.
Felelősek vagyunk magunkért és felelősek vagyunk a környezetünkért is. Azzal is sokat teszünk, amikor beszélünk az élményeinkről, tapasztalatainkról. Már ezzel is inspirálhatunk másokat. A barátaink, szeretteink elfogadó, odafigyelő és ítélkezésmentes meghallgatása is gyógyító jelentőségű lehet. Ha nyíltabban beszélhetünk a gyermekkori traumákról és a téma megszűnik szégyenforrásnak lenni, abból mind csak nyerhetünk. Erősebb, jobb és megtartóbb közösségekben élhetünk.
Közös fellépésre van szükség
A közösségekben is van tennivaló. Olyan elfogadó közösségi tereket kell kialakítanunk, aminek az alapja a kölcsönös megbecsülés és megértés. Annak alapján, amit a negatív és a pozitív gyermekkori élményekről tudunk, ezek a hatások a társadalomban jönnek létre és a társadalomban, közösen is kell megoldanunk őket.
Országos akcióterve lenne szükség, rendszeres, központilag szervezett szűrésre és egyértelmű protokollokra, amiknek megfelelően reagálhat az érintett háziorvos, pedagógus vagy felelős felnőtt. A közegészségügy feladata lenne a negatív gyerekkori élményekkel kapcsolatos tudatosság növelése. Például szórólapok, kiadványok terjesztése. Mindenki számára hozzáférhető, iskolákban, kórházban és egyéb közösségi tereken kihelyezhető magyar nyelvű infógrafikákra, tömör online oktatóvideókra lenne szükség.
A korai traumák megakadályozásával és hatásuk enyhítésével olyan betegségeket előzhetünk meg, melyek gyógyítása költséges közterhet jelentenek, ezért a negatív gyermekkori élmények elleni fellépés nemcsak erkölcsileg helyes, de anyagilag is egy megtérülő befektetés a társadalom számára.
Amíg nincs átfogó fellépés addig is cselekedhetünk. Minden nap tehetünk magunkért és környezetünkért is.
Ez a cikk az ismeretterjesztés igényével készült, az itt leírtak nem minősülnek orvosi tanácsnak. Ha úgy érzed, szeretnél beszélni az érzéseidről, hívd hétköznapokon 17 és 21 óra között az 13700-t.
Békési Áron, orvostanhallgató
Források
Szervezetünk hírei
Bodó-Varga Zsófia klinikai szakpszichológus, családterapeuta-jelölt, egyetemi oktató, egykori ügyelőtársunk tartott előadást Testvérek címmel.
>>Október 10-én, a Lelki Egészség Világnapján konferenciát szervez Pécsett a Lélektér Ifjúságsegítő Alapítvány.
>>Fotópályázatot hirdetünk 14-100 éves kor közöttieknek, 2024. október 31-ig várjuk a pályázatokat!
>>