Anyu vagy apu iszik? - Nem a Te hibád!

Ez a cikk neked szól, ha a szüleid alkoholproblémákkal küzdenek, és felmerült már benned az, hogy talán Te vagy a kiváltója ennek a helyzetnek, ám akkor is neked szól, ha dühös vagy, és fájdalmat érzel. Szeretném, ha tudnád, hogy minden érzésed jogos, s nagyon fontos, hogy megéld, de az is, hogy meglásd, nem itt ér véget az, aki Te vagy, s van segítség.

     Váltakozó érzések

Talán a Te fejedben is cikáztak már olyan gondolatok, hogy ,,Ha másképp reagáltam volna, nem nyúl az újabb pohár után…”, ,,Ha vele lettem volna, megakadályozom, hogy elessen…”, „Ha másképp viselkedek, azzal elkerülhető lett volna, hogy dühös legyen rám…”.

Ezek azt gondolom, hogy minden olyan fiatal fejében megfordultak már, (talán a tiédben is), akiknek valamely szülője vagy akár mindkét szülője alkoholproblémákkal küszködik, viszont ugyanúgy a másik oldallal is küzdhettek, amikor dühösek vagytok, fáj, hogy megint nem telhet el ezek nélkül a váltakozó érzések nélkül egy nap és jobb lenne ignorálni ebben az állapotában anyut/aput.

Tudd, hogy teljesen jogosak azok az érzések is, amikor dühös vagy, mert sokszor érezhetsz lelkiismeretfurdalást is, amiért nem szeretnél időt tölteni így a szülőddel, s úgy érzed, hogy ha vele lennél, visszatarthatnád őt, de ez sorozatos kudarcokkal jár.

Ne okold magad! 

Időbe telik az a felismerés, hogy a szenvedélybetegséggel küzdőre igazán nem tudunk hatással lenni, hiába vagyunk éppen a gyermekei. Tudnod kell, hogy ez nem azzal egyenlő, hogy téged nem szeret anyu/apu, hanem a betegsége irányítani kezdi őt, és minden más háttérbe tud szorulni, még sajnos Te is, mert alkohol nélkül egy idő után, ha hosszabb ideje fennálló problémáról van szó, már erőteljes rosszullétek gyötrik a függő családtagod, és muszáj újra innia, s az is gyakran áll az újbóli fogyasztás hátterében, hogy nehéz szembesülnie azzal, amit tesz, így a szégyenérzetét próbálja meg elnyomni.

S hogy mi az, amivel óvni tudod magad?

Próbálj időt szánni magadra, tudom, hogy nem könnyű, és nem megy egyből, koncentrálnod is nehéz, de kezdd el, a kis lépés is lépés. Próbálj azzal foglalkozni, ami neked fontos, ha szeretsz olvasni, olvass, ha először csak minimális időt tudsz rászánni, az sem baj, ha szeretsz a szabadban lenni, mozdulj ki, sétálj, fel fog tölteni, ha van fontos személy az életedben, tölts időt vele, rengeteget tud segíteni, mindenképpen próbálj meg tenni minden egyes nap valami olyat, ami téged szolgál, épít, ami nem anyuról/apuról szól, hanem rólad. Abban is segíthet, hogy ne húzzon le teljesen ez a helyzet. Változó, hogy kinél mi válik be, de ajánlom azt is, hogy ha nagyon el vagy veszve, járj el hozzátartozói csoportra. Ott hozzád hasonló fiatalokkal találkozhatsz, akikkel közös a problémátok, és egy ilyen közegben talán könnyebben tudnál oldódni, ha egyébként visszahúzódó vagy, és nehéz a barátkozás.

Tudd, hogy nem tehetsz a kialakult problémáról, és anyunak/apunak segítségre van szüksége ugyanúgy, ahogy neked is. Anyunak/apunak viszont sajnos gyakran nagyon sok időbe telik, mire felismeri, hogy tényleg segítségre szorul. Tégy magadért, hogy ne rántson a mélybe ez a helyzet, Te nem a lehangoltság, a félelem, a düh vagy, hanem egy kibontakozóban lévő fiatal, akinek meg kell ismernie önmagát, akinek élményeket kell gyűjtenie ahhoz, hogy úgy tudja látni a világot, mint egy felfedeznivaló szép helyet, s ne úgy, mint ami elől el kell rejtőzni, s, hogy rátalálj biztos pontokra is. Hidd el, hogy ezzel nem hátat fordítasz a szülődnek, hanem idővel sokkal jobban ott tudsz lenni számára is, s közben magadat sem veszíted el.

Problémáidról beszélgethetsz az Ifjúsági Lelki Elsősegély 137-00 ingyenes hívószámán hétköznapokon 17-21 óra között!

Bollók Eszter