Felesleges tudáshalmaz

Az iskolában tanulunk olyan tantárgyakon belüli témákról, amiket nem igazán fogunk kamatoztatni az életben és sok időt el is vesz.

 Vegyük például a fizikát. Értem én, hogy a fizika alapjai az általános műveltséghez hozzátartoznak, de akkor miért olyan tág a tananyag, mintha fizikust akarnának csinálni minden diákból? Ugyanilyen a matematika is. Az iskolának nem elég az, hogy tudunk számolni még törtekkel, százalékolni, stb. De nekünk még feltétlenül meg kell tanulni például a nevezetes sorozatokat, mintha nem lenne még elég dolgunk. Ezek a nevezetes sorozatok talán inkább arról „nevezetesek”, hogy nem használjuk majd őket, hacsak nem leszünk matematikusok... Sokkal fontosabb lenne a megfelelő nyelvtudás, az informatikai ismeretek, az együttműködési készség, a csapatmunka, a kommunikációs készség, az önismeret, illem.

Például, hogyha majd a későbbiekben állást keresünk, de nem rendelkezünk megfelelő nyelvtudással, akkor csak a kevésbé jól fizető állások közül választhatunk. Majdnem ugyanennyire fontos az informatikai tudás is. Ezeknek a fejlesztésére több időt lehetne fordítani, amennyiben nem foglalkoznánk olyan mélyen bizonyos, a mindennapi élethez nem szükséges témákkal.

Vannak olyan diákok, akik különórákra járnak. Legyen az sport, hangszeres oktatás vagy bármilyen szakkör, sok időt vesz igénybe. Persze az a tanuló felelőssége, hogy mennyit vállal magára, de ha azt a sok fölösleges dolgot nem kéne megtanulnunk, akkor az iskolában még több időnk lenne.

Mi, tanulók nem lennénk annyira leterhelve, több idő jutna másra. Nem lenne ennyi kárba veszett tehetség. Mondok egy példát. Erik nem túl jó fizikából, ezért sokat gyakorolja. Nem akarja az átlagát rontani egy fizika kettessel. Csakhogy mialatt Erik megtanulja mindazt a haszontalan dolgot, amit nem fog alkalmazni az életben, nem tud az informatikával foglalkozni, amit a jövőben a munkájának akar tekinteni. Csakhogy a fizikát kell memorizálnia, és ezért nem tudja a már megszerzett informatikai tudását fejleszteni. És a munkaerőpiac abban a pillanatban veszített el egy informatikust. Ami azért is probléma, mert jelenleg akár 22 ezer betöltetlen informatikai álláshely is lehet, és mire Erik végezne az iskolában, ki tudja, lehet, hogy még nagyobb hiány lenne, de Erik már nem rendelkezik annyi informatikai tapasztalattal, hogy felvegyék. Sokkal inkább a túlterhelés a hibás ezért.

Ki lehetne alakítani egy olyan rendszert, ami mindenkinek jó lenne. Mondjuk, irodalomból az antikvitást vesszük az órán. Ebben a témában nem kéne olyan mélyre ásni, elég, ha csak egy pár órán beszélgetünk róla. Persze ha valakit jobban érdekel a téma, utána nézhet. Nem fosztjuk meg a tudástól. J Én ezzel nem szerettem volna semmi rosszat mondani, én így vélekedek az oktatásról.

Az anyukámtól sokszor hallottam, hogy Ő a mai napig sok mindent kamatoztat abból, amit az általános iskolában tanult. Kémiából, fizikából, matekból. Nekik még úgy tanították meg a leckét, hogy egy hétköznapi munkában elvégzendő feladatot állítottak példának. Könnyebben megértették és emlékeztek is rá. Sőt még ma is emlékszik sok mindenre. A mértékegység váltásokra, ha főz; a felszínszámításra, ha festéket vesz; útvonaltervezésnél, ha benzinköltséget számol; stb... Ráadásul nekik több idejük is volt kikapcsolódni.

A mai kilencedikes diákok minimum 7 órát tanulnak 1 nap, és csak 14-15 évesek. Persze otthon utána ott a lecke és a külön órák. Sok felnőtt nem dolgozik ennyit egy nap. Igyekszem megérteni, hogy ez miért jó! Annak ellenére, hogy sok felnőtt sem érti, sőt a tanárok közül is többen sokallják a leterheltséget.

Remélem ez fog változni, és a húgomnak már könnyebb dolga lesz.