Szexuális felvilágosítás – kell egyáltalán?

Számos szülő őrlődik a kérdésen, mikor kellene elmondania, hogy a kedves történet a gólya által hozott kisbabáról nem teljesen tükrözi a valóságot. Minthogy a gyermek iskolába jár, könnyen juthat a szülő arra a megállapításra, hogy ezt a funkciót is igazán átvállalhatja az oktatásügy.

Nem is téved sokat, ugyanis valóban tananyag, úgy 13-14 éves kor körül biológiaórán az emberi reprodukció.

A kérdés innentől fogva egyfelől az, hogy valóban a nemi szervek egyszerűsített működése az, amit felvilágosítás alatt értünk, illetve az a helyénvaló, hogy a fiatalok minél később jussanak megbízható információhoz a testük működésével kapcsolatban?

„A világon minden a szexről szól, kivéve a szex, mert az minden másról!” írja Dr. Hevesi Kriszta, így tehát a szexuális felvilágosítás (korszerűbb szóval élve a szexedukáció) sem korlátozódhat kizárólag az aktusra.

Sokkal fontosabb, hogy a fiatalok megértsék és elfogadják a testüket működését, vágyaikat. Képesek legyenek megélni érzelmeiket, beszélni ezekről. Jelen pillanatban az iskolai szexedukáció felhívja a figyelmet a nemi úton terjedő betegségekre, a nem kívánt terhességre és a védekezés fontosságára.

Ez mind nagyon fontos és szükséges. Azonban nem beszél arról, hogy miként lehet megszólítani egy lányt, vagy fiút. Nincs szó arról, hogy miként mutathatjuk, mondhatjuk, ha tetszik nekünk valaki. Hasonlóképpen nem beszél arról, hogy mikor, hogyan utasítsunk el valakit.

„Nem egy esettel találkoztam, ahol fiatal lányok azért keveredtek számukra kellemetlen szexuális aktusba, mert úgy érezték, iskolai népszerűségük romlana, ha elutasítóan viselkednének.”

A fiatalok kérdéseit felelet nélkül hagyó szexuális felvilágosítás okán a fiatalok a pornóhoz fordulnak információért. A lányok megtanulják, hogy az orgazmusuk az első perctől az aktus végéig tart. Majd amikor úgy tapasztalják, hogy ez nekik nem így sikerül, magukban keresik a hibát. Hasonlóképpen nehéz a fiúknak, akik a pornóban látott méretek miatt éreznek kisebbségi érzést.

Pedig az érzelmekre ható, szerepjátékokon, önismereten átívelő szexuális felvilágosító program hasznossága bizonyított! Azok a fiatalok, akik ilyen programon vesznek részt, később kezdenek szexuális életet élni, jobban megfontolják, hogy kivel lépnek szexuális kapcsolatra, jobban élvezik a szexuális együttléteket, tudatosak a védekezés tekintetében, ezáltal kevesebb a nem kívánt terhesség és a szexuális úton terjedő betegség.

Mit tegyen tehát a szülő?

Először is ne tegyenek úgy, mintha a szex nem is létezne! A gyerekeknek kiskoruktól kezdve éppen úgy lehet mesélni a fiúkról-lányokról, mint a világ bármely más tüneményéről. Fontos a hitelesség és az, hogy a gyermek értelmi színvonalának megfelelően beszélgessünk a szerelemről, szexről, intimitásról. Fontos, hogy a gyermeknek legyen lehetősége kérdéseket feltenni. A családi kapcsolatban legyen lehetősége a tinédzsernek beszélni baráti kapcsolatairól, szerelemiről, elképzeléseiről, vágyairól, álmairól.

Iskolák tekintetében egyfelől az nagyon fontos, ha érzik a szülők támogatását a téma iránt. Lényeges, hogy ne egyszeri alkalommal tartsanak a „nagyoknak” felvilágosító programot, hanem egészen elsőtől nyolcadikig. Fontos, hogy legyenek ebben edukatív elemek, de a szituációs és szerepjátékok a jó szexedukáció alapkövei. Az elfogadó légkör létszükséglet, és az LMBTQ személyek elfogadását is érdemes témaként kitűzni. Lényeges, hogy beszélhessenek a fiatalok az érzéseikről, gondolataikról. Szerezzenek ismereteket abban, hogy hol tudnak gumióvszerhez jutni, hogyan fedezhetik fel a testüket, miként kerülhetik el a nem kívánt terhességet, illetve hogyan tudják önmagukat és partnerüket gyönyörhöz juttatni.

                                                                                 Zala Márton
                                                                                 pszichológus, szexuálszakpszichológus

                                                                                 http://zalamarton.hu