Egészen...

„Na, és van-e már barátnőd?”

„De miért nincs?”

„Nem is adsz senkinek esélyt....”

„Ismerkedjél már!”

„Vénlány akarsz maradni?”

„ Én a te korodban már...”

„Jó lesz ez a gyerek, majd megszokod...”

„Nem rossz egyedül?”

Szinte mindenki, aki volt már huzamosabb ideig egyedülálló, legalább egyet biztosan hallott ezekből a fárasztó, frusztrációt gerjesztő mondatokból. Egy időben engem is rendszerint „kérdőre vontak”, pedig én őszintén jól éreztem magam a bőrömben, és nem a partner hiánya, hanem ezek a társadalmi elvárások, téves berögződések vagy éppen direkt bántó szándékú kifejezések nyomasztottak igazán. Persze bárki mondhatja, hogy ez őt nem zavarja, de az igazság az, hogy a szíve mélyén mindenkinek rosszul esnek valamilyen szinten ezek kijelentések. Nehéz toleránsnak maradni ezekben az állandó feszültséget generáló helyzetekben. Szívügyekben pedig, lehet klisé, amit most írok, de csakis magadra számíthatsz, kell, hogy számíts!

Szerintem az egyik legnagyobb tiszteletlenség, amit ember elkövethet egy másik irányába, hogy helyette akar érezni. Sok mindent lehet félgőzzel csinálni, de szeretni nem. Nagyjából megtanulni az anyagot, vagy nem tökéletesen elvégezni a munkát lehet, de félig-meddig szeretni nem lehet. A félig szeretet nem szeretet! Párt kereshetünk ugyan, de szerelmet csak ritkán találunk és a kettő közel sem ugyanaz. Egy nem megfelelő személlyel tulajdonképpen még lélekben ugyanúgy egyedül maradsz. Azt az energiát, amit rá fordítasz, inkább a te önfejlesztésedre használd! Nincs unatkozó ember, csak ügyetlen helyzetkihasználó. Az életben számtalan lehetőség van, amit azzal az emberrel csinálhatsz, akit a legjobban kell szeretned, tisztelned és elfogadnod, vagyis magaddal. És, ha eljön az ideje, ezeket az élményeket megosztod majd vele, akit igazán és egészen szeretsz.

Ha bármikor mégis magányosnak éreznéd magad, mindig megértő és törődő beszélgetőpartnerre találhatsz, ha felhívod a 137-00 ingyenes Ifjúsági Lelki Elsősegély hívószámot. Beszélj a problémádról!

Füleki Boglárka