Nem figyel? Izeg-mozog? Feledékeny? - Az ADHD-ról

Az ADHD egy mozaikszó, Attention Deficit, Hiperactivity Disorder, azaz a hiperaktivitás- figyelemzavar tünetegyüttesének jelölése. Az ADHD-t már 1902-ben lejegyezték, tehát elmondható, hogy nem újkeletű betegségről van szó. Igen gyakori, az iskoláskorú gyermekek 5%-át érinti.

Két megjelenési formája van, az egyik esetében a figyelemzavar a túlsúlyos, ami főként tanulási nehézségek formájában jelentkezik, a másiknál a hiperaktivitás dominál,  és viselkedési problémával jár együtt. Leggyakrabban „kevert formával” találkozunk, mely esetén figyelemzavarhoz túlmozgás és impulzivitás társul. Az ADHD egyik formájánál sem tehetők a szülők felelőssé. A központi idegrendszerben elégtelen menyiségű jelátvivő anyag áll az állapotok hátterében. Az ADHD esetében használt gyógyszerek ezt a jelátvivő anyagot pótolják ki, ezáltal válik a gyermek számára lehetővé, hogy úgy viselkedjen és tanuljon, mint társai. A pontos diagnózis nagyon fontos, mely által kideríthető, hogy a gyermek problémáit valóban az ADHD okozza, és nem más, ehhez hasonló állapot.

Figyelemzavaros ADHD

A figyelemzavaros ADHD-ra jellemző a koncentrációzavar, melynek következményeként számára sokkal nehezebb odafigyelni a tanórán, vagy a házi feladatra. Központi idegrendszerében a figyelmi mechanizmusok nem hatékonyak, ezért könnyen elterelődik a figyelme. Nagy energiabefektetéssel jár számukra koncentrálni egy olyan közegben, ahol rengeteg dolog elvonhatja a figyelmét, például az osztályteremben. Kétszemélyes helyzetben jobban teljesítenek. Mindemellett kitartási nehézségeik is hátráltatják őket, mely abban nyilvánul meg, hogy sokszor nem tudja befejezni a feladatát, illetve egy látszólag egyszerű tennivaló is sok időt vesz igénybe (reggeli öltözködés). Az a tapasztalat, hogy ezeket a gyerekeket szorosabban kell irányítani. Általános panasz, hogy „ha nem lennék folyamatosan a sarkában, semmit se lenne képes megcsinálni”. Ezek a gyermekek gyakran elfelejtik, hogy mit kértek tőlük, előfordul, hogy csak bámulnak a semmibe. A következmények átlátása számukra nehézséget okoz, ezért szükség van folyamatos segítségre, azonban, ha ez elmarad könnyen kétségbe esnek, és szétszórttá válnak. Továbbá jellemző a feledékenység is. Sok ADHD-s gyermeknek rendkívül jó memóriája van, könnyen megjegyez sorozatokat, betűsorokat, és jól felidézi őket, de ha másnap kérdezzük, akkor adott esetben már egyáltalán nem emlékeznek. Ezzel szemben jól emlékeznek régmúlt eseményekre. Nehézséget okoz számukra instrukciókat követni, melyek több utasításból állnak.

Hiperaktív- impulzív típusú ADHD

Ez esetben is a tünetek sokfélék lehetnek. Előfordulhatnak dühkitörések, sokszor meggondolatlanul cselekszenek. Gyakran kimondják az első gondolatot, ami eszükbe jut, bekiabálják a választ az oszályteremben, nem tudják kivárni a sorukat. Az impulzivitásból fakadóan nem tanulnak a hibáikból. Ezek a gyerekek általában tisztában vannak vele, hogyan is kellene viselkedniük, ismerik a szabályokat, azonban nem képesek azokat betartani. Az ADHD-s gyermekről olykor elmondható, hogy fáradhatatlan, nem tud megülni egy helyben, ha mégis sikerül rábírni, hogy egy helyben maradjon, egy testrésze akkor is mindig mozgásban van. Mindezek a túlmozgás tünetei, de ma már tudjuk, hogy akkor is fennállhat az ADHD diagnózisa, ha az adott gyermek nem mozog többet, mint a társaik.

Az ADHD mindkét típusában előforduló tünetek

Hullámzó teljesítmény minden gyermek esetében előfordulhat, az ADHD-s gyermekeknél viszont kifejezetten jellemző. Gyakori az önbizalomhiány, ezek a gyermekek nagyon kritikusak önmagukkal szemben. A gyenge munkamemória (rövidtávú memória) is jellegzetes tünet. Nehézséget okoz számukra információk sorozatát fejben tartani, nehezükre esik a tervezés. Nagy erőfeszítést igényel számukra egy könyv cselekményét követni. A munkamemória gyengesége okozhat nehézségeket az értő olvasás, számolás, és írásbeli kifejezőkészség esetében is, melyek folyamatos gyakorlást igénylő tanulási folyamatok. Mindemellett megjelenhet a motiváció hánya, szocializációs zavarok, tanulási nehézségek. Ügyetlenség is jellemző, annak ellenére, hogy sokszor kiváló sportolók, tapasztalhatóak mozgáskoordinációs problémák, illetve előfordul sokuknál kisgyermekkorban csökkent izomtónus, gyenge koordinációs képesség futás közben. Továbbá makacsság, telhetetlenség, dacos viselkedés, valamint alvászavarok is előfordulhatnak.

A tünetek előfordulhatnak olyan gyerekeknél is, akik nem szenvednek ADHD-ban, de az ADHD-s gyerekeknél a problémák orvoslása nagyobb kihívást jelent.

Tévhitek és tények az ADHD-ról

Tévhit: „Az ADHD nem egy valós betegség”

Tény: Az ADHD-t több nemzetközi betegség-klasszifikációs rendszer és egészségügyi szervezet, egészségügyi kutatók igazolták.

Tévhit:„Az ADHD csak fiúkat érint”

Tény: Mind a fiúk és mind a lányok egyformán érintettek, azonban a lányok esetében sokszor aluldiagosztizált.

Tévhit: „Az a gyermek, aki nem túlmozgásos, nem viselkedik rosszul, vagy oda tud figyelni a számítógépes játékokra, nem lehet ADHD-s”

Tény: Nem minden ADHD-s gyermek túlmozgásos vagy rossz magaviseletű. Gyakran képesek a számítógépes játékokra figyelni, mert ezeket az agyterületeket a betegség nem érinti.

Tévhit: „Az ADHD a rossz nevelés következménye”

Tény: Az ADHD-t a központi idegrendszerben meghatározott jelátvivő anyagok hiánya okozza. Leginkább genetikai, mint környezeti hatások váltják ki.

Tévhit: „A gyermekek mindig kinövik az ADHD-t”

Tény: A betegség a gyermekek egy részét felnőttkorban is elkíséri.

Tévhit: „Azok a gyermekek, akiknél az ADHD-t gyógyszeresen kezelik, idősebb korban gyakrabban szoknak hozzá különböző gyógyszerekhez”

Tény: Éppen ellenkezőleg, azoknál a gyermekeknél, akiknél már gyermekkorban gyógyszeresen kezelik az ADHD-t, később kevésbé lesz jellemző a túlzott gyógyszerfogyasztás.

Forrás: Dr. Mark, S. (2010). ADHD a hiperaktivitás- figyelemzavar tünetegyüttes. Szentendre: Geobook Hungary Kiadó.

Kovács Kitti gyógypedagógus