Klári néni meséi - Margitka imái

Volt egy kis teremtés; Margitkának hívták. Melegszívű, templomba-járó hívő lélek volt. A Teremtő nem ajándékozta meg különösebb szépséggel, sőt eléggé csúnyácska volt szegény. Gyakran imádkozott az Úrhoz, hogy segítse őt abban, hogy megtalálhassa az „igazit”. …Mert minden ember erre vágyik, és lelke mélyén mindenki tudja, hogy létezik az az Egy, aki csak az Ő számára lett teremtve… Ezért Margitka is, oly buzgón kérte az Urat, segítse meg őt ebben.

Az Úr pásztora egyszer megelégelte a rengeteg fohászt, melyet a gyóntatófülkéjéből volt kénytelen hallgatni, és így szólt hozzá: - Te jámbor lélek, hagyd a rimánkodást és felelj a kérdésemre: Jézus férfi vagy nő? – Hát, férfiként ábrázolják… - Ha Jézus férfi, hogyan gondolod, hogy megesik a szíve rajtad, mikor minden alkalommal zsíros hajjal, mélabús ábrázattal, igénytelen ruházatban jelensz meg a színe előtt? Azt várod tőle, hogy elküldje neked a férfit, aki így észre se venne. Legközelebb friss frizurával, tiszta, vasalt ruhában jelenj meg az Úr színe előtt, és ne feledd a lelkedet is ünneplőbe öltöztetni, sugározzon rólad, hogy nő vagy, készen arra, hogy imáid meghallgattassanak!

Több hét is eltelt azóta. Egyszer aztán Margitka megjelent a templomban kivirulva, csinosan, ünneplőben és a szokásos fohászát elmondva, várta az Úr jelzését. De bizony semmi sem történt. Csalódottan, ünneplős lélekkel, hazafelé nézegette magát a kirakatokban. - Jól nézel ki Margit mondta önmagának. Így kellene minden nap az utcára kilépni… Ha a férfiaknak nem is tetszem, de legalább magamnak szép vagyok… Jó lenni a saját bőrömben… Ha én szeretem magam, már nem vagyok kiszolgáltatva egy férfi szeretetének sem! ….Ahogy így filozofálgatott, egyszer csak azt vette észre, hogy egy úriember udvariasan megszólítja, hogy nem tudja-e véletlenül, hogy merre található a Posta. Margitka önzetlenül felajánlotta segítségét, mert egy darabon úgyis egyfelé mennek…  

Aztán meg ki tudja… akikkel egy darabon közösek az útjaink?... bármi megtörténhet…

„Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra. Akiben ez a „belső mágnes” működni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni – úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét szeretetnek hívjuk.” /Müller Péter/