Resztoratív módszer az iskolában

A resztoratív módszer sokféle intézményben, esetben lehet hatékony, de most az iskolákban előforduló rongálásos, bántalmazásos történésekre helyezném a fókuszt, s hogy ilyenkor miért tud sokat segíteni, ha ez a módszer kerül alkalmazásra az adott esetre történő reakció során. Úgy gondolom, hogy nagyon jól alkalmazható azoknál a tanulóknál, akik például az iskolákban rendbontóak, társaikat bántják.

Mit is jelent az, hogy resztoratív?

Az angol ,,restore” szóból ered, melynek jelentése helyreállítani, de szerintem a jóvátenni kifejezés írja le a legjobban e módszer lényegét. Tony Marshall 1996-ban az alábbi módon határozta meg e módszert: „olyan eljárás, mely során az adott sérelemben érdekelt minden résztvevő összeül, hogy közösen döntsön az elkövetett cselekmény utóhatásának és jövőbeni szerepének ügyében.”

Ha rongál a diák

Vegyük például azt, amikor egy diák rongál az iskolában. Véleményem szerint nem abból fog tanulni, ha kap egy beírást vagy jól összeszidja őt egy tanára, hanem, ha leülnek vele beszélgetni és érdeklődnek arról, hogy miért is tette ezt. Sok esetben, figyelemfelhívás ez az adott diák részéről, hogy valami nincs rendben az életében, a családjában problémák vannak. Ilyen esetekben az iskola, a diákot tanító pedagógusok válhatnak kiemelt szereplőkké a fiatal “alakítgatásában”. Fontos tehát, hogy olyan reakciót kapjon, mely nem elítélő, hanem megértő és segítséget kínáló. A resztoratív eljárás pontosan ilyen. A pedagógusok által tévesen problémásnak vélt gyermek egy teljesen más oldalával találhatjuk szembe magunkat, ha leülünk vele beszélgetni és nem támadólag lépünk fel. Ha egy nyugodt környezetben elmondják neki, hogy az adott cselekedettel mi is a probléma, hogy ez miért rossz érzés tanárainak, iskolatársainak, az adott diák sokkal inkább el fog gondolkodni ezen, s meg tudja látni a saját felelősségét. Ha pedig ez megtörténik, a jóvátételi folyamat is elkezdődhet, amikor például megállapodunk abban az adott diákkal, hogy a megrongált területet segít helyrepofozni.

Ha bántalmazó a diák

Egy másik példának azt hoznám fel, amikor egy adott diák másik társát bántalmazza, akár verbális formában, akár fizikailag. Ebben az esetben sem az lesz a hatásos, ha büntetjük őt. Sokkal inkább vezet jó kifejlethez az, ha az esetben részt vevőkkel több alkalommal is leülünk beszélgetni, s az érzések kimondásra kerülnek. Ezáltal a bántalmazó fél is, még ha több időt is vesz igénybe, meg fogja érteni a tetteinek súlyát, a bántalmazott pedig megélheti, hogy ez nem szégyellnivaló, és idővel átformálódhat benne az, ha magát okolja. Nem egyszer áll adott diák agressziójának hátterében az, hogy az otthonról hozott feszültséget vezeti le, jellemzően az otthoni mintája sem sokban tér el, mert azt látja, hogy ha stresszesek vagyunk, feszültek, az levezethető máson, más eszköze pedig nincs. Itt viszont közbe léphet a pedagógus, ha szorgalmazza a beszélgetést, ha megértéssel fordul az adott diák felé, s azt gondolom, hogy még hatásosabb, ha bevonjuk az osztályt is az elkövetkező beszélgetésekbe is, hisz ők is tanúi ennek, ők is sérülnek, sokan nem mernek szólni, ha azt tapasztalják, hogy bántják a társukat, attól tartva, hogy ők is célponttá válnak.

Új eszközök

Azt gondolom tehát, hogy a pedagógusok által kezdeményezett beszélgetések, kiegészülve iskolai szociális munkással, valamint pszichológussal, nagyban hozzájárulnak a pozitív változáshoz, s ahhoz, hogy az eddig más eszközt nem ismerő diák új módszerekkel, stresszkezelő technikákkal ismerkedhessen meg, ezzel hozzájárulva ahhoz, hogy ne az agresszióban lássa a megoldást, s merjen segítséget kérni, a bántást elszenvedő fél pedig megélhesse azt, hogy nem vele van a probléma, s nincs miért szégyenkeznie.

Bollók Eszter