Az önsértés az öngyilkossághoz hasonlóan tabu téma, amiről nem szívesen beszélünk, ez viszont korántsem jelenti azt, hogy nem érdemes foglalkozni a témával. Annál is inkább, hiszen egyre több fiatal tapasztalja meg, hogyan okozhat látszólag hatékony és gyors megkönnyebbülést, a lelki fájdalommal való átmeneti megküzdést a test károsítása.

Mi az önsértés?

Az önsértés a test szövetének szándékos megsértése leggyakrabban egy éles tárggyal (kés, penge, üvegdarab) ejtett felületes, de vérző vágások, vagy a test szövetének másfajta károsítása (égetés, ütés, karmolás, harapás, stb.) az öngyilkosság, a meghalás tudatos szándéka nélkül, leggyakrabban a negatív érzelmek ellensúlyozásaképpen. Tipikusan serdülőkorban (12-14 év) indul, és sokszor nehéz elkülöníteni az öngyilkossági veszélyeztetettségtől, ez utóbbi szempontjából az önsértés egy jelentős kockázati tényező. Az önsértés felismerését nehezíti, hogy az előítéletek és a megbélyegzés miatt sokan nem beszélnek róla, rejtegetik testi (és lelki) sebeiket. Árulkodó jelek lehetnek az alkar és a test egyéb részein található kis vágások („tigriscsíkok”), vagy egyéb sérülések (hegek, égési nyomok), érzelmi, viselkedéses vagy kapcsolati változások (szorongás, depresszió, visszahúzódás), az iskolai teljesítmény romlása. A legtöbb önsértő azonban a serdülőkor nehézségeivel küzdő „normális gyerek”.

Serdülőkor és önsértés

A serdülőkor sajátságosan nehéz életszakasz, ilyenkor nagyobb esélye van az önsértő magatartásoknak és az öngyilkosságnak, hiszen a fejlődési feladatok (pl.: családtól való érzelmi függetlenség, a nemi szereppel való azonosulás, felnőtt társadalmi szerepvállalás, stb.) bizonyos agyi területek érése, a szociális készségek fejlődése, az érzelmi és kognitív szabályozás kiegyensúlyozódása is ekkor zajlik. Ez az időszak jelentős terhet helyez a serdülők kialakulóban lévő megküzdő kapacitására. Ezen megpróbáltatások kétségbeesett kezelésére juthat el (akár kortárs minták hatására) az önsértéshez. Az önsértés sokszor segít a (lelki) fájdalmat más módon megtapasztalni, ideiglenes megkönnyebbülést, a distresszel való megküzdést jelent. Legtöbbször a személyközi kapcsolatokban (barátok, osztálytársak, bullying) tapasztalt nehézségek vagy egyéb okok hatására kialakuló negatív érzelmi állapotok előzik meg az önsértő epizódokat, amely során gyakran egy pozitív állapot, megkönnyebbülés, a fájdalom kifejezése, önbüntetés, stb. a cél.

Az önsértő serdülőkre gyakran jellemző az alacsony önértékelés, a saját testtel való elégedetlenség, a nehezen kimondhatónak, megélhetőnek tapasztalt érzések, kapcsolati problémák, amelyek egyben a segítségnyújtásban is támpontként szolgálnak. Tehát a serdülők számára a sokszor krízishelyzetekhez köthető önsértések, elsősorban a feszültséglevezetést szolgálják ott, ahol az érzések nehezen kifejezhetők.

Hogyan segítsünk?

Bizalom, elfogadás és semmiféle kritika!

Fontos tisztázni, hogy miden eset egyedi és külön figyelmet érdemel. Az önsértést a legtöbben „kinövik”, de vészjelzésnek kell felfogni, ami mutatja hogy nem jól alakult a problémákkal való megküzdési képesség. A legsúlyosabb önsértések szakember segítségéért kiáltanak, hogy biztonsággal kizárható legyen a szuicid veszélyeztetettség, valamint biztosított a megfelelő kezelés, a megküzdési képesség fejlesztése. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen - ahogy azt már fentebb említettük - a legtöbben a különböző természetű nehézségekkel, frusztrációkkal küszködő, teljesen hétköznapi serdülők, akik szeretnének kapcsolódni. Ezért egy segítő beszélgetés, az empatikus, elfogadó keretek között zajló meghallgatás sokat lendíthet az állapotukon. Ezért nagyon fontos, hogy az önsértőnek legyen kapcsolata olyannal (kortársak, szülő, tanár, szociális segítő, iskolapszichológus, stb.), akivel az őt érő fájdalmakat megbeszélheti, és az őt meghallgató nem ítéli el az önsértés miatt. Ezzel már önmagában sokat segít, képes oldani a szorongást és enyhíteni a felelősségérzetet. Az ilyen segítő beszélgetésekre, a krízisszituációk (amik önsértéshez vezethetnek) oldására vállalkozik többek között az Ifjúsági Lelki Elsősegély, amely ingyen hívható hétköznapokon 17 és 21 óra között a137-00 számon.

Flach Richárd, pszichológus